Kultúrkörök

Evangélium Színház

Determinált-e az ember sorsa s ezen túlmenően az emberiség jövője? A kérdés már benne rejlett az ókori mítoszokban, s egy idő múltán föltűnt a görög filozófiában is, de az elmúlt évszázad történelmi tapasztalatai tették központivá, megkerülhetetlenné. Elkerülhető-e a végzet, lehetünk-e sorsunk urai? – a kérdést Giradoux és Dürrenmatt drámái után most Hubay Miklós 1919 áprilisában játszódó színjátékában feszegetik a szereplők az Evangélium Színház színpadán.

A végkövetkeztetés már sejthető az első jelenetből, amikor Nizsinszkij (Lénárt László alakításában), a darab főszereplője kényszerzubbonyban lép a nézők elé. A világhírű balett-táncos már öt esztendeje kényszerlakója a svájci Sankt Moritz-i ötcsillagos gyógyszállónak, ahol „isteni sugallatra” írja naplóját a világmegváltás szándékával. Itt él átmenetileg Wilson amerikai elnök is (Bitskey Tibor), aki ekkorra már agybántalmai miatt elhagyta a politika színterét, de Nizsinszkijhez hasonlóan ő sem tud szabadulni képtelen rögeszméjétől; magabiztosan kijelenti, hogy kilencvenkilenc évre kilencvenkilenc százalékosan garantálja a világbékét.

E két szereplőn keresztül Hubay remekül érzékelteti a megtapasztalt lélektani igazságot, mely szerint a tévképzetek ugyanúgy uralkodnak a nagypolitikában, mint a magánéletben. A valódi képet Gyagilev impresszárió (Kárpáti Tibor) – aki Nizsinszkijt vissza akarja csábítani Párizsba – adja egy odavetett mondatában: a megkötött béke csak „cigarettaszünet a következő háborúig”.

Amíg Gyagilev jelenléte a művészi öntudat fölélesztésére irányul, Nizsinszkij anyósának, Emynek (Borbáth Ottília) és apósának, Oktávnak (Bánffy György) a célja a házaspár szétválasztása. Az akció a szerelmes asszony, Romy (Buzogány Márta) ellenállásán megbukik, és Nizsinszkij is lemond a visszatérésről, a megváltás illúziójáról; reménytelen kísérletezni, ha „a békeapostolok új háborút csinálnak”. Egyetlen lehetőség marad, visszahúzódni az intim párkapcsolat menedékébe, és várni az öregséget s az új háborút.

Nizsinszkij szerepében Lénárt László remekül tükrözi a mániás depresszió váltakozó tudatállapotát a lendületes tettvágytól a reménytelen önfeladásig. Az atlétatermetű színész puha, hajlékony mozdulataival még balett-táncosként is hitelesen hat. Buzogány Márta a feleség szerepében szintén széles érzelmi skálán játszik; az érzelgős visszaemlékezéstől az indulatos dühkitörésig mindenre van hiteles hangja. Bitskey Tibor a hamis tudati állapotban élő Wilson elnököt jeleníti meg; Kárpáti Tibor Gyagilev szerepében a hétköznapok realista ügyeskedőjét formálja meg; Mucsi Sándor Wilson testőreként alakít karakterisztikus, primitív figurát. Borbáth Ottília az anyós szerepében az egykori drámai tragika fanyar, kimért, előkelő hangján beszél, míg ellenpontjaként, férje szerepében Bánffy György öreges, darabos mozgású, komikus figurát játszik. A gyógyszálló igazgatóját a kimért modorú Farkas Tamás, a bölcselkedő portást Gyurin Zsolt alakítja.

Udvaros Béla rendező évek óta módszeresen választ ki általános érvényű üzeneteket tartalmazó darabokat. Ebbe a sorozatba illeszkedik Hubay Miklós megrendítő hangulatú pszichodrámája.

Zászlós Levente