Evangélikusok

Garami Lajos nyugalmazott esperes életútja 1924-ben kezdődött Jobbágyiban. Iskoláit Szirákon és az aszódi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait 1946-ban fejezte be Sopronban. Ordass Lajos püspök a balassagyarmati templomban szentelte lelkésszé. Szolgálatát is itt kezdte meg, majd a Luther Otthon prefektusa lett, ezután pedig Tatabányán vallástanár. 1949-től folyamatosan Nógrád megyében szolgált: 1973-ig Egyházasdengelegen, ezt követően pedig – Szabó József közvetlen utódjaként – Balassagyarmaton.

Két cikluson át volt az egyházmegye esperese. Nagy szerepet játszott a történelmi egyházak közötti jó kapcsolat kialakításában, aktívan részt vett az ökumenikus imahetek szervezésében. Évtizedeken át az Északi Egyházkerület lelkészképesítő bizottságának tagjaként szolgált. Nemcsak kortársaival, hanem a fiatalabb nemzedékek tagjaival, az egyházi vezetők többségével és a diakónia területén szolgálókkal is baráti kapcsolatokat ápolt.

Első felesége elvesztése után visszavonult az esperesi szolgálattól, majd 1995-ben nyugdíjba vonult. Élete alkonyának társát Gyarmati Mária személyében találta meg, akinek a fiát sajátjaként szerette. 2003. január 29-én Balassagyarmat önkormányzata Pro Urbe díjjal tüntette ki.

Utolsó éveit csendes derűvel töltötte balassagyarmati otthonában feleségével, aki betegségében hűségesen mellette állt, és gondoskodott róla. Ekkor már nem vállalkozott szolgálatokra, hosszabb utazásokra, de az elmúlt évben egykori egyházasdengelegi konfirmandusai meghívásának nem tudott ellenállni. A találkozás nagy örömöt jelentett számára.

Egyházi ünnepek alkalmával családi körben, lelkésztársakkal együtt vett úrvacsorát. Jó kedélyét, humorát, egyháza iránti szeretetét az utolsó percig megőrizte. Az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusra tekintő hittel engedjük el őt ezzel az igével: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül eltétetett számomra az élet koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon…” (2Tim 4,7–8)

– b. i. –