A közelmúlt krónikája

Nem is gondolnánk, hogy egy-egy újsághír, szenzáció hátterében milyen gyakran találunk evangélikus egyházunkhoz tartozó személyt. Nem baj persze, ha mindenhol „van egy emberünk”, de nem is minden esetben előnyös. Például nem volt az Pozsonyban sem, ahol Andorka Gábor, a szekszárdi evangélikus gyülekezet ismert tagja (édesapja Andorka Árpád, a Tolna-Baranyai Egyházmegye felügyelője, a Déli Egyházkerület másodfelügyelője) részese volt azoknak a sajnálatos eseményeknek, amelyekről a múlt héten vezető helyen számoltak be a hazai médiumok…

Lapunk elsősorban nem arra volt kíváncsi, hogy milyen politikai atrocitás történt Pozsonyban, hanem hogy mi jellemzi a tények emberi oldalát.

„Szombat hajnalban indult középiskolánk tanárokból, iskolai dolgozókból és néhány diákból álló kirándulócsoportja Pozsonyba, hogy megnézzük az elsősorban a magyar történelemhez kapcsolódó nevezetességeket” – tájékoztatott Andorka Gábor. „Miután kiszálltunk a buszból, első utunk a Szent Márton-dómhoz vezetett, amely egyben koronázási templomként is szolgált a történelmi Magyarországon. Kollégám, aki történelemtanár, vállalta, hogy felkészül a város nevezetességeiből, így a dóm történetéből is. Alig hangzott el azonban néhány mondat, máris ott termett egy fekete bőrkabátos férfi, aki előbb magyarul, majd németül, azután angolul beszélt hozzánk, végül azonban már csak szlovákul »tudott«. Elmondta, hogy Szlovákiában csak az folytathat idegenvezetést, aki elvégzett egy kétszázötven órás idegenvezetői tanfolyamot. Mivel az ezt bizonyító dokumentumot a szekszárdi középiskolai történelemtanár nem tudta felmutatni, a turisztikai felügyelő rövid úton rendőrt hívott, és szirénázva, hajtűkanyarral megforduló rendőrautóban hajtottak el vele és még két más győri személlyel a rendőrségre.”

De hogyan lett az események részese Andorka Gábor? – kérdezhetnénk. A szekszárdi gyülekezet tagja elmondta: egyszerűen nem hagyhatta egyedül felebarátját (emellett pedig tekintélyt parancsoló termete is szerepet játszott abban, hogy épp ő vállalkozott kísérőnek, bátorsága azonban így sem kétséges). A rendőrségen minden „gyanúsítottat” kihallgattak, s mint kiderült, a kérdéses önkormányzati rendeletet, amely alapján bekísérték a szekszárdi, illetve győri turistákat, két éve hatályon kívül helyezték.

„Hogy milyen érzés volt zárkában lenni hét órán át, nem tudom, én csak a kávét, üdítőt adogattam be a magyaroknak, akik egy kávélopáson ért hajléktalannal osztoztak a cellán. Azt azonban meglehetősen bosszantónak és kellemetlennek éreztem, hogy nem közölték, miért kísérnek be, ránk akarták bizonyítani, hogy a két turistacsoport – tudniillik a győri és a szekszárdi – összeverekedett, s végül szemernyi megbánás és bocsánatkérés nélkül engedtek el bennünket hét és fél óra után. De nem vették el a kedvünket. Visszamegyünk!” – mondta el Andorka Gábor.

Hétfő reggel közölte az MTI, hogy a szlovák külügyminiszter sajnálatát fejezte ki magyar partnerének a három magyar állampolgárral történtek miatt. Somogyi Ferenc ügyvezető külügyminiszter kitért arra, hogy a magyar diplomácia az ügyet ezzel rendezettnek tekinti. Mint mondotta: „Ezen a szinten mást nem lehet tenni.”

Cs. T. K.