Keresztutak

A Fejér megyei Ráckeresztúron 1986 óta működik a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) Drogterápiás Otthona. A Magyarországi Református Egyház intézményében május 25-én ünnepséget és nyílt napot tartottak fennállásuk huszadik évfordulója alkalmából, illetve arra emlékezve, hogy három évvel ezelőtt költöztek új épületükbe.

A ház tisztasága, otthonossága, a kert ápoltsága, valamint a lakók és a munkatársak őszintesége, bizalma, illetve a kitűnő szervezettség egyaránt arról győzte meg a látogatókat, hogy az intézmény magas színvonalon működik.

Az ünnepség résztvevői azáltal is bepillanthattak az otthon mindennapjaiba, hogy részt vettek az egyik, naponta ismétlődő eseményen, a „reggeli találkozón”. Ezután dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke Fil 3,12–14 alapján tartott igehirdetésében arról szólt, hogy fontos állomás valakinek az életében, ha arra a felismerésre jut, hogy szüksége van a szabadulásra és a szabadítóra. Victorné Erdős Eszter, az otthon vezetője köszöntőjében elmondta: olyan házat akartak létrehozni, amely egyszerre zárt és nyitott, ahol a lakók elvonulhatnak, egyszersmind pedig közösségben élhetnek. Az otthonvezető kifejtette, hogy a legfontosabb a terápiás munka, melynek célja, hogy a szenvedélybetegek megszabadulhassanak a kábítószer-függőségtől, és teljes értékű életvitelt alakíthassanak ki.

A drogterápiában részt vevő fiataloknak minden napot a kábítószer elleni küzdelemnek kell szentelniük. Egy kábítószerfüggőnek nehéz kimondania, hogy „drogos vagyok”, de ennek megtörténte is szükséges ahhoz, hogy szembenézhessen korábbi életével. A terápia elvégzése után a gyógyultan távozók úgy érzik, hogy arról az útról, amelyen elindultak, nem szabad letérniük, hiszen már nagyon sok a vesztenivalójuk.

Gönczi Gábor és Centgráf Károly az otthon munkatársai. Mindketten hosszú évekig voltak drogfüggők, és biztosak benne, hogy Jézus Krisztus nélkül nem sikerült volna szabadulniuk a függőségtől.

– Először nélküle próbáltam meg, de a lelki üresség újból a kábítószerhez üldözött – fogalmaz Gábor. – Másodszor eljutottam oda, hogy nekem nem a képességeimmel van a baj. Nekem a lelkem beteg. Az önbizalom és az egoizmus hirtelen megdőlt, mert rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Akkor imádkoztam először Istenhez. Láttam, hogy akik megtértek, és úgy szabadultak meg, sokkal jobban tudják kezelni az életüket.

Gönczi Gábor úgy gondolja, hogy a mai napig szenvedélybeteg, és ezzel együtt kell élnie, tudatosan kezelnie kell. Emellett azonban azt vallja, hogy Jézus Krisztus által megszabadult a korábbi életmódjától.

Centgráf Károly Isten nélkül nem látta az élet értelmét és célját.

– Erre vonatkozóan csak Isten léte adott megnyugtató választ. A hitem azt mondja, hogy megszabadultam, hogy Krisztus meggyógyított – mondja. – Azt is vallom, hogy mindenkinek lehetősége van megismerni a kegyelmet és megszabadulni, meggyógyulni. Az életemnek az ad értelmet, hogy hozzá tartozhatok.

Az otthon lakói, akik fiatalon kerültek szinte reménytelen helyzetbe, pontos napirend szerint élnek. A reggeli találkozókon, áhítatokon és a terápiás folyamatban való részvétel mellett a ház körül dolgoznak. Zsolt közel két hónapja került Ráckeresztúrra. Amikor meghozta a végső döntést, hogy a gyógyulást választja, akkorra már mindenkit és mindent elvesztett. Ekkor ment el a Válaszút Misszióhoz, ahol megerősítették benne, hogy a legjobb helyre fog kerülni.

– Most már jobban vagyok – beszél magáról. – Amikor idejöttem, azt hittem, hogy a tétlenség vár, de kiderült, hogy itt mindenkinek saját feladata van. Úgy érzem magam, mint egy családban. A korábbi életem során elutasítottam a vallást. Ez mára megváltozott, hiszen ismerkedem a vallásos hittel. Úgy érzem, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen a gyógyulásom. Az áhítatok, bibliaórák meghatározzák a mindennapjaimat.

A ráckeresztúri otthonban négy alappilléren nyugszik a terápia: keresztény program, önsegítő elemek, foglalkoztatás és munkaterápia, valamint életformaműhelyként megvalósuló, erősen strukturált közösségi élet. A terápia célja a legfőbb emberi értékek, a szeretet, a tisztelet és az elfogadás bemutatása és átadása. Az otthonban olyan készségeket sajátíthatnak el a lakók, amelyeknek ismerete és használata szükséges a közösségi életben. A terápia során nem választják szét az ember testi és lelki problémáit.

– Minden egyes mozzanatban benne rejlik a teológiai látásmód, és minden teológiai nézőpontban benne foglaltatik a terápiás szemlélet is – foglalja össze Victorné Erdős Eszter az intézmény keresztény jellegét.

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakói és munkatársai számára sokat jelentett a nyílt nap és a püspöki prédikáció üzenete, mely szerint „nem vagyunk egyedül”.

T. Németh László