Evangélikusok

Csinos, barna hajú, ifjú hölgy Nepp Éva, a kicsiny bajai gyülekezet segédlelkésze. De akár el is hagyhatnánk a „segéd” szót, hiszen a lényeg az, hogy elődje nyugdíjba menetele óta ő a gyülekezet pásztora. Ennek immár lassan két esztendeje. Az evangélikusok száma alacsony: alig néhány száz lutheránus él a negyvenezres városban. A környéken egyáltalán nincs evangélikus eklézsia: a szintén maroknyi reformátussággal egyetemben Baja a bácskai katolikus tenger egyetlen protestáns szigete. A lelkésznővel örömeiről és gondjairól beszélgettem.

– Nem nehéz itt a déli végeken egyedülálló nőként?

– Nem mondanám, hogy nehezebb, mint bárhol másutt lenne. No meg van telefon, internet és tavaly óta szolgálati autó is, úgyhogy a távolságok leküzdhetők.

– Történt-e valami újítás a bajai gyülekezeti életben, amióta itt szolgál?

– Az elmúlt bő másfél évben különösebb „újításokról” nem tudok beszámolni. Viszont amikor átvettem a gyülekezeti lelkészi munkát, akkor vasárnaponként hét-tíz ember volt a templomban, most pedig már húszan-harmincan is járnak az istentiszteletre.

– Hogyan sikerült ezt elérni?

– Összegyűjtöttük néhány gyülekezeti taggal együtt a helybeli evangélikusok címét, és felkerestem az újabban betelepülteket vagy a vallásukat valamiért nem közösségünkben gyakorlókat; legalábbis a nagyobb részüket. Szerveztünk adventi és böjti evangélizációt, gyülekezeti napot, jótékonysági koncerteket, előadást és filmvetítést; emellett az istentiszteleti rendet és más alkalmaink időpontját évente kétszer közzétesszük gyülekezeti hírlevélben, sőt esetenként a helyi lapban is megjelentetjük. Jó lenne „teadélutánokat”, szeretetvendégségeket is rendszeresíteni, ehhez azonban megfelelő helyiség kellene; gyülekezeti célokra jelenleg csak a templom áll rendelkezésünkre.

– Mi a helyzet a gyülekezeti utánpótlással? Miként zajlik a hittanoktatás?

– Mivel Baja iskolaváros – a környékbeli településekről is járnak ide gyerekek, fiatalok –, szép számmal vannak fiatalok a gyülekezetben. A keddi és csütörtöki gyülekezeti hittanórákon viszont minden évfolyamból csak egy-két diák van. Másfajta kihívást jelentenek a fiatal felnőttek részére idén indított bibliaórák.

– Egy gyülekezeti lelkész számára az épületek karbantartása, felújítása is rendre feladatot ad… Bizonyára Önnek is bele kellett kóstolnia az effélékbe. Hogyan birkózik meg velük?

– Természetesen a presbitérium segítségével és a lelkész kollégák tanácsaira támaszkodva. Tavaly sikerült felújítanunk a templomot. Leszigeteltük a falakat – korábban állandóan nedvesek voltak, emiatt rendszeresen hullott a vakolat –, és bevezettük a padlófűtést. Kedvezőek a tapasztalataink: a kellemesebb klíma mellett elfogadhatóak voltak a fűtési költségek.

– A gyülekezet volt lelkésze, Dedinszky Tamás ugyancsak Baján él. Az utód számára ez néha előny, olykor azonban hátrány…

– Azt gondolom, megfelelő a viszonyunk.

– Mennyiben segíti a munkáját a presbitérium?

– Ez a kérdés azért aktuális, mert május 14-én tartottuk az újonnan választott, hétfős, megfiatalodott presbitérium beiktatását. A mostani választásnál „szakmai szempontok” is jelentős szerepet játszottak. Nagy örömömre olyan emberek kerültek a vezetőségbe, akik remélhetőleg nemcsak a nyáron kezdődő építkezésben – lelkészlakást építünk – vállalnak majd nagy szerepet, hanem a gyülekezeti életben is.

És hogy mikor lesz Nepp Éva lelkésziktatása Baján? Nem sietteti. Szerinte még nem érett meg rá a helyzet, no meg annyi még az építenivaló…

K. L.