evél&levél
Tisztelt Bence István!
Köszönöm, hogy reagált a cikkemre. Örülök, hogy egyetért a cikk tartalmával, de kifogásolja a nem pontos, jogi fogalmazást, sőt ebben már tudatos csúsztatást és politizálást is lát. Ígérem, igyekszem máskor pontosabban fogalmazni! Politizálásra, a közjó szolgálására pedig tudatosan törekszem, de nem pártpolitikára, amit Ön feltételez.
A második észrevételében beidézi az alkotmány 54. paragrafusát, mely szerint „minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani”. Köszönöm, hogy ezt idézte. Az élethez, az emberi méltósághoz hozzátartozik a szülői feladat, a gyermeknevelés – amin keresztül érnek legtöbbször felnőtté a nagykorúak, s eljutnak az élet tudatos felelősségvállalásáig. Így nemcsak fogyasztói, hanem teherhordói lesznek a társadalomnak. Időskorban pedig az unokákat látva mondják el sokan, hogy érdemes volt élni…
Erről a lehetőségről és boldogságról mond le éretlenül az, aki tizennyolc éves korában a meddőséget választja. Figyeljük meg az orvosok állásfoglalását is, mennyire tiltakoznak ez ellen a szabados értelmezés ellen, mert ők nem elvenni akarják az alkotmányos jogot a fiataloktól, hanem védeni akarják az egészséget.
A negyedik pontban jól látható, hogy nem pártpolitikáról van szó. Igaza van Önnek, hogy most nincs „törvénytervezet”. Sajnos „tévesen” használtam ezt a szót, mert nincs „tervezett törvény”. De a parlament mulasztása miatt, a jobb- és baloldal tétlensége miatt a szabados meddővé tevő törvény életbe lép július 1-jével. Nem vagyok jogász, hogy meg tudjam mondani, hogyan is nevezik azt, ami most törvénybe fog lépni, amit nem terveztek, de terv szerint hatályos lesz.
Vagy éppen az volt a „tervezés”, hogy nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel? S ha nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akkor automatikusan életbe lép az Alkotmánybíróság határozata alapján? A cikke elején azt írja, hogy egyetért a cikk lényegével, hogy nem jó, hogy életbe lép ez a törvény. Hát akkor hogyan lehet és kell tiltakozni egy ilyen törvény életbelépése ellen? Várjuk fölülről, a jó királytól vagy a mindentudó párttól a megoldást?
Ezt a várakozást, a passzivitást az elmúlt évszázadokban nagyon tanították, de mi erre nagyon ráfáztunk. Szerintem most az imádkozáson túl a leveleinkkel a parlament tagjainak figyelmét kell felhívnunk arra – ha ők nem vették észre, és nem tudatosult bennük –, hogy parlamenti mulasztást követtek el, ami az egész ország kedélyállapotát is befolyásolja. Nem baj az, ha a politikusok észreveszik, hogy figyelik őket, s hogy teljesítményeik alapján akarják majd őket újraválasztani.
Az ötödik pont mutatja, hogy az egyházi hangot az elmúlt negyven év hatására „csak” baloldalellenesnek szeretnék sokan érteni. De éppen az Ön cikke mutatja, hogy most a korábban a balos kormányok idején életbe lépett és hatályos törvény megszűntét kifogásoljuk, tehát nem „baloldal”-ellenes, hanem a társadalmi közömbösséget akarja felrázni, s a politikusokat arra biztatni, hogy végezzék a törvényhozási feladatukat!
Missura Tibor