Napról napra

Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. Gal 3,11 (1Sám 6,20b; Jn 3,1–8/9–15/; Róm 11,/32/33–36; Zsolt 145) Kezemben van a mai napom, a holnapom? Kezemben van istenhitem? Kezemben van elhívásom? Kezemben van forró szeretetem? Kezemben van élettérképem, görbe mankóm, sorsfordító döntéseim, halál utáni létem? Ne legyen. Nem bírnám ki. Az igaz ember hitből, nem pedig önmagából él.

Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben. 1Jn 4,15 (Zsolt 65,4; Jer 10,6–12; Ef 1,1–10) Ha van az egyházi esztendőben emlékünnep, akkor az biztosan nem pünkösd. Mert a lélek eleven és ható, élő és megújító, a belső ember motorja; most vigasztal, most juttat hitre, most szentel meg, most gyűjti össze Isten népét, most formál közösséggé, most küld szolgálatba – ünnepe pedig mindennek csak a koronája. A korona szép, de a lényeg az, ami alatta van. A pünkösd utáni héten lelkünkben van-e a Lélek?

Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Róm 11,2a (2Kir 13,23; Ézs 43,8–13; Ef 1,11–14) Ha nem lenne bűn, ha mindig Isten közelében lennénk, és hozzá ragasztva élnénk, ha sohasem kóborolnánk el mellőle, és nem mennénk a saját fejünk után, Pál apostolnak nem jutna eszébe ilyet írni vagy mondani. De bűn van. Akkor hát mi a teendő? Isten színről színre kegyelmének érkezéséig együtt kérdezni a kérdezőkkel és együtt sírni a sírókkal.

Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Ézs 26,3 (2Kor 1,21; ApCsel 17,/16/22–34; Ef 1,15–23) A Lélek legnagyobb ajándéka, ha már nem kell külön figyelmet fordítani arra, hogy Istenre gondoljunk, hanem mindazt, amit teszünk vagy tenni fogunk, vele együtt váltjuk valóra. Ha az Istennel való találkozások nem külön ünnepi pillanatai a napnak, hanem egybeolvadva kitöltik szívemet ébredéstől elalvásig, kimondhatom: Uram, megérkeztem.

Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, az Úrtól pedig elfordul szíve! De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Jer 17,5.7 (2Kor 4,9; Ef 4,1–7; Ef 2,1–10) A nem esetlen, de csendes, nem alázatoskodó, de szerény, nem félénk, de türelmes lélek munkája, szavai, jelenléte nem látványosak, ő maga talán senkinek sem tűnik fel. Aztán jön a hangoskodó, nagyokat mondó, a vezértípus, aki hátára veszi az egész világot és csak viszi és viszi. Ő érvényesül, ő van a figyelem középpontjában. Imponáló a magabiztosság. Aztán amikor kitartásra, hallgatásra, figyelmes szeretetre lenne szükség, vagy csak egyszerűen elérkezett egy hétköznap, a hatalommal bíró valahogy mégiscsak továbblép. Végül marad a nem esetlen, de csendes, nem alázatoskodó, de szerény, nem félénk, de türelmes lélek munkája, szavai, jelenléte. Lehet, hogy Isten őket tudja a legjobban használni országa építésében?

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. 1Jn 4,18 (Józs 1,9b; Lk 23,44–49; Ef 2,11–18) A teljes szeretet Isten közelében lenni. Ő a szeretet. A szeretet nem tűri meg maga mellett a rettegést, az aggódást, a nyugtalanságot, a félelmet. Minél távolabb kerülünk Istentől, annál nagyobb a félelem hatóereje. Isten közelében maradni: a félelem nélküli lét.

Jézus Krisztus mondja: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Jn 12,26 (5Móz 30,9; Jn 14,7–14; Ef 2,19–22) Egy erősebb szél pillanatok alatt át tudja rendezni az égboltot. Néhány perc alatt kitisztul felettünk minden, s ragyogva fénylik már a nap. Jézus egy pillanat alatt átrendezte az emberiség történetét. Néhány perc alatt kitisztul felettünk minden, s ragyogva fénylik már a nap. Ennek felismerése a megtérés és Jézus követése.

Horváth-Hegyi Olivér