Egyházunk egy-két hete
Két életút – egy ige
A Révfülöpről származó lelkésznő neveltetésében már akkor benne volt a fenti idézet igazságtartalma, amikor még nem ismer(het)te azt. Szeretetteljes légkörben nevelkedett, de annak biztos tudatában, hogy cselekedeteiről mindig számot kell adnia. „Következetes szigorúsággal neveltek a szüleim, rendre tudatosítva bennem, hogy az ember gyarló, bűnre hajló, de a bocsánat lehetősége mindig megvan a számomra” – emlékezik az újonnan beiktatott esperes.
A kötelező iskolák elvégzése után Budapestre került, majd a teológiát elvégezve a Vas megyei Boba községbe. Huszonkét éve szolgál ebben az anyagyülekezetben, melyhez két filia tartozik: Nemeskocs és Kemenespálfa. A több mint két évtized gyülekezeti és gyermekek közt végzett munkáját is hasonlóképpen summázza: „Szeretném, ha az emberek maguktól jönnének rá, hogy bűn nélkül ugyan nem lehet élni, de mindig van lehetőség visszafordulni a jó útra, és annak biztos tudatában kell élnünk, hogy egyszer mindannyiunknak számot kell adnunk cselekedeteinkről.”
Sztrókay Attila ugyancsak ennek a gondolatnak a jegyében él a szó szoros és átvitt értelmében is. Nagygazdaságot irányító ember lévén, alapítványt működtető felelős gondolkodóként és most már egyházmegyei felügyelőként sokszor és sokféleképpen kell számolnia és elszámoltatnia. Amíg számadásai egyszer a sikeres munka számszerű eredményeinek szólnak, szól egy másik elszámolás tudata is a lelkében: egyszer, a végső számadáskor nyugodt lélekkel kell megállnia az Úr előtt.
A vezérgondolat találkozása ad reményt és erőt a két újonnan megválasztott tisztségviselő sikeres együttműködéséhez.
Németh Ibolya
Regionális hozzárendelés: Bobai Evangélikus Egyházközség