Keresztutak

Meglehetősen közismert, hogy az Európai Unió régiókban gondolkodik. Nálunk is – ha nehezen is – kezd teret nyerni a regionális szemlélet. Ennek egyik szép, talán a legszebb vetülete a határokon átnyúló régiók működése. A politikai határok – ezt, fájdalom, mi is nagyon jól tudjuk – nem mindig életszerűek, elválasztják azt, ami természetes módon összetartozik.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ezért is választotta idei akadémiai napjai színteréül Rimaszombatot, Gömörország, a gömöri régió középpontját. A mintegy 700 kilométer hosszan húzódó szlovák–magyar határ több összetartozó régiót kettéválaszt, így az ipolyságit is. Az Európai Unióban a határok virtuálissá válása már nem csak remény, közeli az időpont, amikor valóság lesz. Jelenleg azon fáradoznak a régió lakói – a határ mindkét oldalán –, hogy hét híd álljon az Ipolyon. Egykor negyvenhét híd teremtett kapcsolatot a régióban a folyó két partja között. Ez az egyetlen adat is mutatja a mögöttünk hagyott évtizedek értékrombolását és a jelenbeli feladatok nagyságát. De ezek megvalósításában, ha okosan pályázunk, sokat segít az unió.

Innováció, indusztrializáció, integráció, identitás – azok a varázsszavak, amelyek a fejlesztéseket meg kell, hogy határozzák. A gazdasági természetű törekvésekkel nem egyszerűen egyensúlyt tart az identitás, hanem azonosságunk megőrzése mintegy feltétele is a regionális fejlesztésnek.

A Galántán született, felsőfokú tanulmányait Pozsonyban végző, 1976 óta Budapesten dolgozó tudós, Szarka László előadása drámai és vígjátéki elemekkel tűzdelve jellemezte a szlovák–magyar kapcsolatokat, amelyekben az a lényeg, hogy élni kellene az EU adta lehetőségekkel, lezárva a múltat, mellyel kapcsolatban mindenkinek oka van a bűnbánatra. Vályi-Nagy Ágnes svájci lelkésznő teológiai alapvetése egyfelől az ember lehetőségeit, másfelől az önkorlátozás szükségességét hangsúlyozta a teremtéstörténettől építkező előadásában.

A nyelv és a kultúra megtartó ereje visszatérő motívum volt a globalizáció kedvezőtlen következményeinek az elemzésekor. A globalizáció meg nem állítható, sok értékkel is bíró folyamat. Negatívumait a lokális tényezők, a helyi közösségek, a civil szféra – beleértve az egyházakat, egyházi közösségeket is – egyenlíthetik ki, ápolva az identitást.

Határtalan régiók. Több száz régió alkotja az Európai Unió huszonöt tagországát. Alapelv, hogy azok a régiók részesülhetnek felzárkóztatási támogatásban, amelyekben az egy főre eső bruttó hazai termék nem éri el az európai uniós átlag hetvenöt százalékát. (Hihetetlenül jelentős különbségek vannak egy-egy országon, így hazánkon belül is. Az északi és két alföldi régió a tíz legszegényebb között van; ezeknél is hátrább található hat lengyelországi régió, melyek közül a legszegényebb mindössze az uniós átlag 33 százalékát éri el. A közép-magyarországi régió csaknem eléri a száz százalékot, az ehhez tartozó Budapest százhúsz százalékon áll. Az unióban leggazdagabb Belső-London – 278% –, majd Luxemburg, Brüsszel, Hamburg a gazdagok sorrendje.) A nemzet jövőjéről van szó. Egyfelől alapvető jelentőségű a gazdasági fejlődés, a jobb életkörülmények megteremtése, a szegénység mérséklése. Másfelől fontos a lakosság kulturáltsága, egészséges életmódja. A népességfogyás megállítása az egyházak felelőssége is.

A szabadegyetem résztvevői Losonctól Rozsnyóig kirándultak a gyönyörű Felvidéken. Megcsodálták a betléri Andrássy-kastélyt – mely csodálatos épségben várja látogatóit – és Krasznahorka büszke várát. A szépséges táj is üdítőleg hatott a lelkekre. És a kapott információk talán csökkentették az euroszkeptikusok számát.

Hagyományosan esti kulturális programok gazdagították az akadémiai napokat. A fő téma mellett néhány alkalom 1956 fél évszázados évfordulójáról emlékezett meg, így az egyik este vetített, Mutter című film is, melyet a Nagy Imre mártír miniszterelnökkel együtt kivégzett Gimes Miklós újságíró azonos nevű fia készített édesanyjáról. A film drámaian idézi fel 1956 előzményeit, a forradalom napjait, a „menekülni vagy maradni” dilemmáját és a mártírok tragikus sorsát az édesanya, illetve egy család életén keresztül. Megrendítő, főleg azoknak, akik átélték október mámoros, november tragikus napjait. Ám nem mindenki látta ezt így. A film utáni beszélgetések megmutatták – még egy viszonylag homogén közösségben is – társadalmunk megosztottságát. Ezért is nehéz ’56-tal szembesülni. Mert mindenki magát, illetve a hasonlóan gondolkodókat szeretné ’56 igazi örököseinek látni. ’56 csodája pedig éppen abban rejlik, hogy egy ihletett pillanatban a szabadságért, függetlenségért vívott küzdelemben egységbe forrt a nemzet. A mai megosztottság nem mond ellent az akkori egységnek.

Végül – rendhagyó módon – a nyitó eseményről. Részt vettünk Radnótfalván – tizenöt kilométerre Rimaszombattól – Radnóti Miklós szobrának felavatásán. Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese mondta az ünnepi beszédet. A későbbiekben több szomszédos községbe is ellátogattunk, ezekben a cigány népesség van többségben. A regionalitás egyik legégetőbb kihívása a Kárpát-medence abszolút és relatív értelemben is növekvő cigány népességének felzárkóztatása. Ennek állásáról sok információval gazdagodtunk. Megdöbbenést keltett a 25% körüli munkanélküliség ténye.

A Radnóti-ünnepségen művészi tolmácsolásban elhangzott a költő egyik legszebb verse, a Nem tudhatom… A műsorvezető a következő mondattal vezette be a verset, a költőről szólva: „Az egyik legszebb, patrióta, nemzeti költeményünket, a Nem tudhatom… címűt Radnóti Miklós, a zsidó származású, keresztény és szocialista eszmeiségű, magyar költő írta, akkor, amikor már régen nem tekintették őt magyarnak.”

Fajsúlyos mondat, melynek talán a „keresztény” jelzője vált a költő számára leginkább iránytűvé, de ez nem változtatott tragikus sorsán. De a költő ilyetén jellemzése a filmhez hasonló vitákat is gerjesztett. Tart a szellemi pezsgés az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemen.

Frenkl Róbert