Kultúrkörök

A különféle folyóiratok a tizennyolcadik század végén a tudományos közvélemény tájékoztatására jöttek létre. A nyájas olvasó nemsokára egyházi kérdéseket boncolgató sajtótermékeket is a kezébe vehetett. Magyarország határain belül az 1700-as évek végétől a rendszerváltozásig mintegy félezer református időszaki kiadvány látott napvilágot. A Magyarországi Református Egyház negyedévente megjelenő figyelője, a Confessio 1977 augusztusában indult. A kiadvány megbízott felelős szerkesztője, Csoma Áron lelkipásztor beszélgetésünk elején a kezdetekre tekintett vissza.

– A múlt század hatvanas éveitől kezdve számos református értelmiségi – egyebek mellett Veres Péter (1897–1970) és Szabó Pál (1893–1970) író – hangsúlyozta, hogy egyre nagyobb az igény egy irodalmi és egyháztársadalmi folyóirat létrehozására. A Confessio első száma végül 1977 augusztusában jelent meg ötezer példányban, Bottyán János irányításával. Az ő halála után, 1984-től Tenke Sándor gondozta a Confessiót, magam a 2004. év első számától felelek a szerkesztésért.

– Az első főszerkesztő milyen célokat tűzött ki maga elé?

– Ő, illetve egyházunk Kálvin János Kiadója olyan időszaki kiadványt szeretett volna az olvasók kezébe adni, amely – mondjuk így – református szemmel tekint a körülöttünk lévő világra. Az első számban konkrétan megfogalmazták azokat az alapelveket, amelyeket meg akartak valósítani. Leszögezték, hogy a kálvinista hagyomány nevében kívánnak szerkeszteni, egy olyan tradíció nevében, amelynek nemcsak múltja és jelene, de jövője is van, és nincs átörökölt világképhez és világnézethez kötve.

– A Confessio számait lapozgatva úgy tűnik, hogy az utódoknak ugyancsak sikerült megtartaniuk az eredeti elképzeléseket: a különféle rovatok igényes írásokkal örvendeztetik meg azt, aki kézbe veszi a folyóiratot.

– Az egyes számok anyagát legnagyobbrészt a felkért szerzők anyagai teszik ki, emellett egyházunkban rendezett jeles konferenciák előadásait közöljük. Szinte teljes egészében megtartottuk a régi felosztást, rovataink a következők: Meditáció és imádság, Szépmívesség, Tanúság, Évszázadok fényei, Figyelő, Téma, Tudomány és hit.

– Mit kell tudni az egyes rovatokról?

– A Meditáció és imádság 1989 óta létezik. Célja egy-egy bibliai vers magyarázata. A Szépmívesség rovatban verset és prózát olvashatunk; a Tanúság és az Évszázadok fényei pedig kiemelkedő magyar és református személyiségeket mutat be. A Figyelő művészeti-művelődési eseményeket ismertet, és ugyancsak itt kapnak helyet a nagyobb lélegzetű tanulmányok, beszámolók és az interjúk is.

Az elmúlt két évben két új rovatot indítottunk: a Téma kiemelt jelentőségű, a közvéleményt érdeklő kérdésekkel, társadalmi problémákkal foglalkozik. Az idén többek között a család évéről, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról emlékezünk meg. Emellett a feminista mozgalomról, továbbá a zöldekről szeretnénk átfogó képet adni. A Tudomány és hit rovatot a teológia és a tudomány közeledését – ami a jövőben véleményem szerint elkerülhetetlen lesz – elősegíteni kívánó Jesenius Központtal együtt szerkesztjük.

– Változtatott valamit a lap küllemén?

– A küllem, az egyszerű fekete-fehér összeállítás, az igényes grafikák megmaradtak. Viszont nagyobb betűket használunk, és szellősebbek az oldalak a könynyebb olvashatóság kedvéért.

– Olvasóként számomra a folyóirat egyik igen szimpatikus vonása, hogy a teljes körű tájékoztatás jegyében nemcsak érdekes témákkal foglalkozik, hanem úgynevezett „kényes kérdésekhez” is hozzá mer nyúlni…

– Örülök, hogy ezt Ön is így látja. A kényes kérdésekre való utalással vélhetően a homoszexualitással vagy éppen a nacionalizmussal foglalkozó számokra gondol.

– Például. De a legutóbbi, 2006/1. szám témája – Az egyház társadalmi haszna – is érdeklődésre tarthat számot.

– Az egyház a társadalomban él. Nagyon fontos dolognak, ha tetszik, a leglényegesebb szerkesztői alapelvnek tartom, hogy ne menjünk el szó nélkül célközönségünket, a református értelmiséget érdeklő témák mellett. Az azonos neműek közti kapcsolatot a 2004/3. szám tárgyalta, a református egyház Házasság, család, szexualitás című állásfoglalásához kapcsolódóan. A kérdést úgy dolgoztuk föl, hogy a 2004-ben Debrecenben megrendezett II. pasztorálpszichológiai szimpózium előadásait tettük közzé. A konferencia a Családi ügyek – pasztorálpszichológiai megközelítésben címet viselte.

A másik említett téma, a nacionalizmus a Politikai ideológiák című sorozat része volt. Ennek keretében szót ejtettünk még a liberalizmusról és a szociáldemokráciáról, valamint a konzervativizmusról is. A liberalizmust ismertető szám egyébként annyira népszerű volt, hogy mind egy szálig elkapkodták, pedig a felkért szerzők közt akadt olyan, aki megkérdezte tőlem, hogy nem félek-e ezzel a témával foglalkozni egy egyházi folyóiratban…

– Ez az illető úgy gondolta volna, hogy az egyházra nem vagy nem eléggé jellemző a nyitott, modern gondolkodás?

– Mondjuk úgy, hogy a nem vallásos közvélemény nincs hozzászokva ahhoz, hogy az egyházi közegben élő emberek – tisztelet a kivételnek – időszerű társadalmi és politikai kérdések és problémák iránt is érdeklődnek. És ebben sajnos sok igazság van, legalábbis ha például a Confessio olvasótáborának sajnálatos megfogyatkozására gondolok. Mint beszélgetésünk elején említettem, egyházunk figyelője az induláskor ötezer példányban jelent meg. Ma ez a szám ezer körül van. Nagy szomorúságomra gyülekezeteink, lelkészeink nem ismerik, nem vásárolják ezt a nekik készülő, őket megszólítani akaró kiadványt.

– Úgy tudom, hogy a Confessio a világhálón is olvasható. Talán az internetes megjelenés változást hoz magával…

– Én is ebben bízom. Szeretnénk a Confessio cikkeit az 1993-as évfolyamig visszamenőleg az interneten elérhetővé tenni. Remélem, hogy ezzel a lépéssel még többeket sikerül majd elérnünk, és gyarapodik az olvasók, a publikálók és a folyóiratban megjelent anyagokat értékelők száma.

Gazdag Zsuzsanna