Kultúrkörök

Vannak olyan könyvek, amelyeket gyorsan átfutunk, olvasásuk közben jól szórakozunk, és kikapcsolódunk. David A. Seamands Gyógyító sebeink című műve nem tartozik közéjük. Lassan, rövid szakaszonként haladhat csak vele az ember, különben nem jut el hozzá az alkotás gazdagító üzenete.

Azt mondják, a leghosszabb út az, amelyik a fejünktől a szívünkig vezet. Sajnos hívőként is igaz marad ez. Megtérésünkkel nem oldódik meg automatikusan minden gondunk, nem gyógyul meg minden sérülésünk, nem rendeződik azonnal minden régen elrontott kapcsolatunk, rossz beidegződéseink nem állnak helyre érintés nélkül. Szeretnénk azt hinni, hogy minden magától megjavul, de gyakran felismerjük – s ez fájdalmas–, hogy mégsem így működik a dolog. A fejünkkel felfogott igazságoknak a szívünkkel megértetté kell válniuk, hogy elfogadhassuk, átélhessük a kegyelmet és azt, hogy Isten elfogad bennünket, ami aztán csakugyan véghezviszi bennünk a változásokat. Sok mindent tudunk, talán még beszélni is képesek vagyunk róla, de átitatta-e a lényünket az elfogadottság gondolata? Itt fordul a kocka.

Hogy valakit megértsünk, ahhoz időt kell szánnunk rá, végig kell hallgatnunk, meg kell tisztelnünk a figyelmünkkel. Istennel kapcsolatban sincs ez másképpen. David A. Seamands könyve segít abban, hogy elmélyüljünk a szerető Atya rólunk, életünkről, sebeinkről szóló gondolataiban. A vele töltött idő alatt sokféle gyógyulást, ráeszmélést élhet át az, aki kész megállni és lassan, őszintén, figyelve jelen lenni.

– Füller –