Kultúrkörök

Ha egy kutató egyházunk történelméről gyűjt anyagot, általában a magasabb egyházkormányzati szinteken kezd kutatni. Pedig az egyháztörténelem igazán fontos pillanatai és döntései mindig a gyülekezetek szintjén történnek. Bizonyára ez a gondolat motiválhatta dr. Jáni Jánost, a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye gyűjteményi felelősét, amikor megírta, illetve egybeszerkesztette az egyházmegyének és gyülekezeteinek a történetét feldolgozó kiadványt. A több mint 350 oldalas, igényesen összeállított könyv az elmúlt év elején került ki a nyomdából, két hónappal később – sikerét látva – pedig már arról döntött a presbitérium, hogy jelenjen meg a bővített, második kiadás is. Így is történt: már a bővített, átdolgozott kiadást is kezükbe vehették az olvasók. Mindkettőhöz az egyházmegye korábbi esperese, Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes írt előszót.

A közel fél évezred történetét tárgyaló kötet két fő részből áll. Az első részben a szerző az egyházmegye kialakulását tekinti át időrendben, a lutheri reformáció térhódításától kezdve az esperességek szerveződésén, az új egyházmegyei határok 1952-ben történt kijelölésén át a mai állapotok létrejöttéig. A könyv ezen a ponton – a történelem adta kényszerűségből – kilép a címében említett keretek közül, hiszen a mai Somogy-Zalai Egyházmegyében élő gyülekezetek többsége korábban más egyházmegyékhez tartozott.

A kötet második részében az egyházmegye tizennyolc anyagyülekezetének múltjáról olvashatunk. A szerző pontosan látja, hogy egyházunk tagjai Magyarországon többségükben szórványban élnek. Ezért egyházmegyéje területén aprólékos munkával gyűjtötte össze a szétszóródott evangélikusságról szóló adatokat. Az egykor virágzó, de mára szórványsorsra jutott gyülekezetek – Barlahida, Somogydöröcske – múltját is fontosnak tartja bemutatni.

Az összeállítás olyan precíz, hogy akár névtárnak is beillene: az egyes gyülekezetek történetét tárgyaló rész előtt olvashatók az egyházközség adatai (a lelkészi hivatal elérhetőségei, illetve a tisztségviselők és presbiterek aktuális névsora, valamint az egyházközségek anya- és társgyülekezeteinek jelenlegi lélekszáma); továbbá arról is tájékoztatást kap az olvasó, hogy mióta vezetik az adott gyülekezet anyakönyveit. Az egyes gyülekezettörténeti fejezetek végén megtalálható a lelkészek, tanítók, elöljárók névsora, valamint olvasható néhány megállapítás az egyházközség jelenéről (a hitoktatás helyzetéről, az istentiszteletek látogatottságáról); a fejezeteket a felhasznált forrásmunkák bibliográfiája, valamint az egyházközségek pecsétjeinek lenyomatáról készült fotók, illetve a gyülekezetek elhelyezkedését bemutató térképrészletek zárják. A tanulmánykötet használatát személy- és helységnévmutató könnyíti meg; a kiadványt függelékként közel száz – templomokról, parókiákról készült – színes fotó is gazdagítja.

Menyes Gyula