Élő víz
Heti útravaló
Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16)
Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Isten élő szava meghallásának vagy elutasításának sorsdöntő kérdését állítják elénk az egyházi esztendő úgynevezett „ünneptelen” félévének a kezdetén. Pedig minden vasárnap Urunk feltámadását ünnepelhetjük – ez a mi feltámadásunk s örök életünk záloga, ha nem utasítjuk el őt! A „névtelen” gazdag ember sem e földi gazdagsága miatt kárhozott el, hanem mert semmibe vette Isten szeretetparancsát. Öt testvérével együtt nem hallgatott Mózesre és a prófétákra; „…az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül” – mondta a hozzájuk hasonlókról Ábrahám Jézus példabeszédében (Lk 16,31). A feltámadás kétezer éve megtörtént, s azóta hangzik a jó hír: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16b) A gazdag is akkor kerülhetett volna Ábrahám kebelére, ha szerette volna Lázárt, akit mindennap láthatott éhezni. „Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá. Ha látja, hogy mezítelen, felruházza, ha éhes, táplálja, és így tovább.” (Luther) Jézus maga előtt küldte ki hetvenkét tanítványát, hogy ezt hirdessék: „Elközelített az Isten országa.” S nekik mondta: „…és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” (Lk 10,9.16) Dáviddal együtt te is bizakodhatsz az Úr szeretetében, elmondhatod: „Ate hűségedben bízom, Istenem! Szívem örül segítségednek.” (Zsolt 13,6; LK) Jójákim elégette a Jeremiás jövendöléseit tartalmazó tekercset. Nem akarta meghallani Isten üzenetét – „…ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket” (Jer 36,3) –, s az Úr is elvetette őt. Pál megszerette a thesszalonikai gyülekezetet. „Ingyen” hirdette nekik Isten örök evangéliumát: „…milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek” (1Thessz 2,10), s Isten beszédeként fogadták be a hirdetett igét! Jézus helyre állítja Pétert, és elhívja a(z ember)halászt a (lelki)pásztori szolgálatra, amelynek egyetlen előfeltétele az, hogy igennel tudjon válaszolni a „Szeretsz-e engem?” kérdésre. Jézus hívó szava minden mai tanítványához is szól: „Kövess engem!” (Jn 21,15–19) Az utolsó vacsora után, Júdás árulásának tudatában az apostolok legfontosabb kérdése, „hogy ki a legnagyobb közöttük”. A nekik szolgáló Jézus szerint az, aki az asztalnál ül, s rájuk hagyja a királyságot az ő országában, hogy „királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét” (Lk 22,24.30). Keresztelő János születésének ünnepére az édesapja szavaival emlékezzünk: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait…” (Lk 1,76) Zakariás, az előfutár így énekelt fia legfontosabb feladatáról: „…hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért…” (Lk 1,77.78) Harmincévesen „Jézusunk a Jordánhoz ment, / Mert úgy tetszett Atyjának, / Hogy János keresztelje meg, / Hisz várja szent szolgálat” (EÉ 295,1).
Garai András