Élő víz

Fáradtság – ez az érzés egyikünk előtt sem ismeretlen. Már a kisiskolás roskadozik a hátizsákja alatt, amelyben könyveit, iskolaszereit cipeli. De az anyák, feleségek is rendszerint mind a két kezükben táskát, reklámszatyrot visznek. Még jó, ha néha le tudnak ülni a buszon, a metrón. De mindannyiunknak ismerős a férfi is, aki munkája végeztével rohan a másodállásba… Sokan talán irigylik az öregeket, gondolva, milyen jó nekik. Pedig legtöbbször betegség vagy álmatlanság miatt azzal kelnek fel: „Jaj, de fáradt vagyok…”

A fáradtság nem más, mint erőtlenség. De akkor mit lehet tenni? Erőforrás után kell nézni! Jézus ezzel a szelíd szóval hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…” (Mt 11,28) Éppen ezt az erőforrást kínálja! Sokan tapasztalták már, hogy Jézussal járva megtanuljuk csendesen hordozni a terheket, tudva, hogy nem a „sors” üldöz minket, hogy Isten nem próbál meg bennünket erőnkön felül, hanem azt akarja, hogy gondjainkkal, bajainkkal őhozzá forduljunk.

De menjünk mélyebbre. Jézus ezzel a hívással azokra is gondol, akiket utolértek bűneik, akik rádöbbentek a bűn szolgaságára, vagyis arra, hogy nem a jót teszik – amit akarnak tenni –, hanem a rosszat… Akik szabadulni akarnak egy-egy olyan „rossz szokástól”, amely megkeseríti életüket, emberi kapcsolataikat. Akik komolyan igyekeznek új életre, de mindig elbuknak, vergődnek. Akik tehát nem akármibe fáradtak bele, hanem a bűnnel való harcba. Biztos, hogy sok terhünk van, de a legnagyobb teher: a saját romlott szívünk, természetünk.

Nézzünk például egy kutyát, amelyet három méter hosszú láncon tartanak. Az állat talán meg is szokja, hogy ennyi a mozgástere. De ha el akar szabadulni, egyszerre érzi a lánc szorítását. Nem megy neki. Vagyis: minél komolyabban akarsz megváltozni, valami rossz szokást elhagyni, annál inkább átéled tehetetlenségedet. Ez az igazán nagy teher, és ebbe fáradtak bele azok, akiket Jézus hív…

Bár sokan vennék komolyan: Jézus nemcsak hív, de ígér is – és ad is nyugalmat, erőt! Gondoljunk bele, milyen más lenne a világ körülöttünk, ha mi, keresztények elfogadnánk Jézus hívását és ajándékait, a nyugalmat és az erőt! Ha ezt tudnánk sugározni környezetünkre a sóhajtozás és panasz helyett! Ha „kívánatos” lenne az életünk a világ előtt! A Római levél 8,19 szerint: „…a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”

Gáncs Aladár