Egyházunk egy-két hete

Az egyházi sajtó gyakran ad hírt arról, hogy a gyülekezetek templomot renoválnak vagy építenek. Arról már kevesebb szó esik, ha valahol templomot bontanak le. Pedig ez történt két évvel ezelőtt a Veszprém megyei Mihályházán. Ez év június 17-én, szombat délután mégis volt okuk a gyülekezet tagjainak arra, hogy hálaadó istentiszteletre gyűljenek össze.

Mihályházán a gyülekezeti életről a 18. század végétől vannak feljegyzések. 1782-ben Marcalgergelyibe vittek egy gyermeket keresztelni. Akkoriban a reformátusokkal közös volt a gyülekezet, de óhajtották az önállóságot; bizonyította ezt a saját templom utáni vágyuk. Álmuk 1855-ben megvalósult: felszentelték az új hajlékot. Országosan is gyűjtöttek a templomépítésre, és a helyi reformátusok is bőkezűen adakoztak. 1898-ban tűzvész pusztított a faluban, ekkor megsérült a harangtorony, valamint megsemmisült az iskola és a tanítólakás is, amelyet 1939-ben építettek föl újra. 1949-ben mint filia Mezőlakhoz csatlakoztak, és renoválták templomukat; felszentelését 1950-ben Túróczy Zoltán püspök végezte.

Nem lehetett könnyű azon a bizonyos két évvel ezelőtti közgyűlésen megszavazni, majd pedig végrehajtani a templom feletti halálos ítéletet. De amiképpen Máthé Csaba, a gyülekezet lelkésze fogalmazott: a tornya életveszélyessé vált. Akkor úgy döntöttek, hogy a régi templom helyén egy patinás fa haranglábat állítanak, amelyben az egykori templom harangjait helyezik el, valamint a tőle nem messze álló – egykor államosított – iskolaépületet alakítják át imaházzá.

Ezek felszentelésére került sor az elmúlt szombaton. Miután Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese felszentelte a tornyot, a gyülekezet a hálaadó istentiszteletre az imaházba vonult, ahol Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Ef 2,19–22 alapján prédikált. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy építeni lehessen, le kell bontani a régit. A szívünkben is így van ez. Arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy hagyják a jogosnak vélt aggodalmakat maguk mögött. Jézus most az otthonra lelés örömére hív az új imaházban. Ha a szívünkben nincs helye, ő hajléktalan lesz a világban. Becsüljük meg tehát a helyeket és az alkalmakat, amelyeket ő kínál fel – zárta igehirdetését a püspök.

A 6,7 millió forintos beruházások az egyházkerület, az egyházmegye, valamint az önkormányzat támogatásán kívül a hívek adományainak köszönhetően valósulhattak meg. A szívekben viszont ott él a remény, hogy egyszer újra templomot építhetnek majd a régi helyén…

Menyes Gyula