Evangélikusok

A német lelkészek imaközösségét 1916-ban alapították Gunzenhausenben. Az egyik lelkipásztor, Ludwig Thimme meginvitálta a lelkészek feleségeit is, ám a férfiak végül úgy döntöttek, hogy inkább oldalbordájuk nélkül tanácskoznak. A nők így a maguk számára szerveztek programokat. Így jött létre a papnészövetség. Megalakulásuk kilencvenedik évfordulója alkalmából május 8. és 10. között háromnapos konferenciát szerveztek Burbach-Holzhausenben Gyökerek, amelyek bennünket hordoznak témacímmel. A rendezvényen hazánkat – egy kedves meghívásnak eleget téve – Schulek Edit, egyházunk ökumenikus és külügyi osztályának a munkatársa képviselte.

– Hogyan került kapcsolatba a német papnék szövetségével?

– Gyakran látogatnak hozzánk bajor lelkészcsoportok, amelyeknek segítünk programjuk összeállításában, és szükség szerint kalauzoljuk őket; munkám legérdekesebb részének tartom, amikor vendégeket kísérhetek, megmutathatom nekik egyházunk intézményeit és gyönyörű fővárosunkat. A hazai papnétalálkozó vendégeivel minden évben örömmel töltöm az egész hétvégét. A német papnészövetség egyik fő szervezője, Beate Peschke bajor lelkészfeleség több alkalommal is járt Magyarországon. A vele kialakult nagyon jó kapcsolat eredményeként másfél évvel ezelőtt a szövetségük tagjaiból álló csoport érkezett hazánkba; négy napig kísérhettem őket. Jólesik, hogy ez a látogatás olyan szép emlékként élt bennük, hogy „késői köszönetként” most ők láttak vendégül engem.

– Úgy tudom, nem Ön volt az egyetlen külföldi vendég.

– Így van, Ausztriából – ahol szintén létezik papnészövetség – is érkeztek hárman a találkozóra, amelyen összesen kilencvenen vettek részt. Egyébként, habár minden német tartományból voltak meghívottak, a szervezők különösen is odafigyeltek az egykori NDK területén élő és szolgáló papnékra.

– Mi volt ennek az oka?

– A valamikori Német Demokratikus Köztársaságban – közismert okokból – nem volt könnyű sem lelkésznek, sem pedig lelkészfeleségnek lenni. Ők mégis megmaradtak a hitükben, összetartottak akkor is, és rendszeresen találkoznak azóta is. Nyugalomba vonulásuk után is aktívak maradtak, részt vettek és vesznek gyülekezetük életében. Nagyon megfogott, hogy milyen figyelemmel és szeretettel gondoskodnak idős, beteg, özvegy papnétársaikról.

– Hogyan zajlott ez a jubileumi konferencia?

– Mindennap áhítattal kezdtünk, ezt csoportos beszélgetések követték, és ugyancsak adódott lehetőség a közös muzsikálásra. Különösen megható volt számomra, amikor két – egy kelet- és egy nyugatnémet lelkésznőkből álló – kórus dalban mondta el a papnészövetség történetét.

A szűkebb körű összejöveteleken egy-egy csapat dolgozta fel a kilencven esztendő eseményeit. Színvonalas előadásban méltó módon emlékeztek meg a szövetség alapítójáról, Clara Heitefußról, aki Ludwig Thimme kérésére vállalta el az egyházi szerveződés vezetését. A testvérnők – kezdettől fogva így nevezték ugyanis egymást – felismerték, hogy szükségük van az őszinte, nyílt beszélgetésekre, a Szentírással kapcsolatos kérdéseik megvitatására és mindenekelőtt a közös imádságra. Mottóul János evangéliumának egy versét választották: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (15,7)

– Úgy tudom, Ön is tartott egy beszámolót.

– Igen, röviden bemutattam hazánkat, áttekintést adtam egyházunk helyzetéről, és beszámoltam a magyar papnék körében végzett szolgálatokról. Nagy érdeklődéssel hallgattak, hiszen számos német gyülekezetnek, illetve lelkész házaspárnak van magyarországi kapcsolata. A magyar és a német papnék kapcsolatát erősítette, hogy 2002-ben a bajor Pfarrfrauenbund tagjai közé választották D. Szebik Imre nyugalmazott püspök feleségét, Máriát, valamint Görög Hajnalkát, Görög Zoltán lelkész házastársát.

– Ön nem papné. „Kívülállóként” hogyan élte át e lelkészfeleségek számára rendezett alkalmat?

– Igaz, hogy nem vagyok papné, de édesapám lelkipásztor volt, így nagyon is ismerős számomra egy lelkészcsalád élete. Jó volt, hogy ezen a találkozón sok személyes beszélgetésre kerülhetett sor, és megtapasztalhattam, átélhettem, hogy közösek az örömeink és a bánataink, éljünk akár Keleten, akár Nyugaton. A személyesség és a kapcsolatok ápolása miatt volt jó ez az összejövetel, és ezért várom nagyon a legközelebbi hazai papnétalálkozót is, amely tavasszal a tisztújítások miatt elmaradt, de reménység szerint ősszel megrendezik, és én újra kalauzolhatom a hozzánk látogató bajor vendégeket.

Gazdag Zsuzsanna