Keresztutak

Finnország Pori nevű városában június második hetében egy tíz nemzetet felvonultató nemzetközi konferencia zajlott, amely a Bevándorló gyerekek az ifjúsági munkában címet viselte. A magyar csapatot ifj. Cselovszky Ferenc, a Deák téri gyülekezet igazgató lelkésze, Baranyay Csaba kőszegi lelkész, Darvas Anikó Deák téri gyermek- és ifjúsági munkás, valamint e sorok írója alkotta.

– Minden gyereknek adunk egy krumplit – meséli Greg, a lengyel önkéntes fiú, aki Poriban egy bevándorlók integrálását célzó iskolában dolgozik. – Miután mindenki jól megnézte a maga krumpliját, összeszedjük és egy kupacba tesszük őket. Ezután jön a feladat: válasszák ki, melyik krumpli volt náluk. A játék segítségével könnyebb megvilágítani, hogy mindannyian mások vagyunk: sokféle nemzetiséghez tartozunk, különböző a kultúránk, a vallásunk, a temperamentumunk, a bőrszínünk, az öltözködésünk, de mindannyian emberek vagyunk. Sőt arra is fel lehet hívni a figyelmet, hogy az egyes nemzeteken belül is minden ember más és más, nincs két egyforma orosz, finn vagy szomáliai sem.

Mint megtudtuk, Finnországban az elmúlt időszakban nőtt meg ugrásszerűen a bevándorlók száma, ezért a finneknek mostanában kell szembenézniük a multikulturalitásból adódó jelenségekkel, illetve a finnek és az emigránsok egymáshoz való problematikus viszonyával. Az új helyzetben megváltozik a szavak jelentése: mi a „normális” és mi a „más” egy egyre sokszínűbb társadalomban?

Egy felmérés során olyan finn fiatalokat kértek meg arra, hogy határozzák meg a „normális” szó jelentését, akik évek óta emigráns gyerekekkel közösen tanulnak az iskolában. A válaszok lényege ekképpen foglalható össze: „Az a normális, akin nem látszik, hogy honnan jött, aki mindent úgy csinál, mint mások, és akit könnyen meg lehet érteni.”

Mindeközben a bevándorló családok is félelemmel és bizalmatlanul tekintenek a befogadó országra, mert a kevés kapcsolatból adódóan az itt élő emberekről való információikat főképp a tévéből és az utcáról szerzik, és ezáltal főleg a szélsőségeket ismerik meg. Megannyi stresszt kell elviselniük, amelynek egy részét még a szülőföldjükről hozták magukkal, másik része a nyelvi nehézségekből adódik, a harmadik pedig a beilleszkedés és a saját kultúra megőrzésének állandó konfliktusából ered.

Végül egy, a vallásosság hatására vonatkozó kérdés kapcsán megtudhattuk, hogy a vallásos identitás tudatos vállalása inkább segítséget jelent az emigránsok számára a beilleszkedésben. A vallás ugyanis többnyire hozzájárul ahhoz, hogy az ember pozitívan tudja megítélni, és értékesnek lássa önmagát. Erre pedig az idegen kultúrában, környezetben élve különösen is nagy szükség van.

Mády Erzsébet gyermekreferens