A hét témája

Budapesten, közelebbről mai lakóhelyén, a Ferencvárosban született 1932. október 18-án. Elemibe a Deák térre járt, majd az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. A humán és a reál tantárgyak iránt egyaránt nagy volt benne az érdeklődés, végül a Műegyetem építészeti karára jelentkezett. Fél évszázaddal ezelőtt, 1956-ban szerezte meg diplomáját; ez nyugalomba vonulásáig kijelölte számára a világi pályáját. Élete igazi sorsfordító esztendejének azonban megtérése évét, 1947-et tekinti. Attól kezdve lényegében folyamatosan végez valamilyen egyházi szolgálatot. Több cikluson keresztül volt presbiter, gyülekezeti felügyelő, egyházmegyei felügyelő, de szervezett konferenciákat, vezetett bibliaköröket, készített hittankönyv-illusztrációt és – főként a gyermekmunkához – különböző szemléltető segédanyagokat. Számára természetes, hogy szükség esetén mérnöki szakértelmét is egyháza szolgálatába állítsa, mint ahogyan az is, hogy ezt mindenkor Ura iránti hálából, ellenszolgáltatás nélkül tegye. Számos egyházi épület tervezője, jelenleg elnöke a Magyarországi Evangélikus Egyház Építészeti és Egyházművészeti Bizottságának. Évek óta tanít egyháztörténetet az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért bibliaiskolájában, és több gyülekezetben igehirdetőként is szolgált, illetve szolgál. Nős, három gyermeke és hat unokája van.

Isten kezében az evangélikus egyház volt az az eszköz, amely Jézushoz vezetett. Mi, magyarországi evangélikusok nem nevezzük magunkat lutheránusoknak, mégis úgy érzem, Luther tanítása, magatartása és ezek máig tartó hatása az, ami megkülönböztet bennünket a többi felekezettől. Ez a hit lényegére figyelő, de nem mindent rendszerező, dogmatizáló tanítás teszi lehetővé, hogy az adiaforon kérdésekben szabadon dönthessünk, és ezzel sok, Krisztusban „másként hívővel” testvéri kapcsolatba kerülhessünk.