A hét témája

Egész életében meghatározó evangélikus hite. 1919. május 22-én született Szentetornyán. Apja Tóth László tanító, édesanyja Démusz Teréz. Édesapja 1922-ben az orosházi evangélikus gyülekezet kántortanítója lett, 1925-ben Tóth Lenke is a helyi egyházközség iskolájában kezdte meg tanulmányait.

A polgári iskola elvégzése után a szarvasi evangélikus Luther Tanítónőképző Intézetbe iratkozott be. Hite elmélyült, szorgalmasan készült a rá váró feladatokra.

1939-től 1943-ig az orosházi egyházközség Katona utcai iskolájában helyettes tanítóként első és második osztályos gyermekeket nevelt. Ekkor úgy érezte, elhívása van a diakonisszai pályára, és Győrbe ment az anyaházba. Ott élte át a háború éveit, kisgyermekeket tanított, betegeket ápolt, lelkigondozást végzett 1952-ig, az anyaház megszüntetéséig. Néhány évig Téten szolgált mint kántor és bibliakör-vezető.

1955-ben hazatért Orosházára édesapja mellé segédkántornak. A legnehezebb időkben is járta a várost, gyűjtötte az egyházi hozzájárulásokat, vezette a gyermekbibliakört. Évekig a gyülekezet jegyzője, illetve énekkari tag volt, segített az egyházközség adminisztrációjában.

Jelenleg is aktív tagja a diakóniai csoportnak, életének elmaradhatatlan része a napi bibliaolvasás.

Szeretem ezt a közösséget, ezeket az Istenben és Jézus Krisztusban hívő embereket. Édesapám kántortanító volt, így ebbe a közösségbe születtem bele. Később Isten elhívására, aki egy Orosházán szolgáló győri diakonissza nővér példáján keresztül mutatta meg nekem az utat, a győri anyaház diakonisszája lettem. Az anyaház megszűnése után visszajöttem Orosházára, és amiben csak tudtam, segítettem a gyülekezetet. Most, nyolcvanhét évesen már nincs elég erőm a látogatásokhoz. Isten ehelyett azt a szolgálatot bízta rám, hogy igés lapokat készítsek. Különleges alkalmakkor, ünnepi istentiszteleteken osztogatom őket a híveknek. Ezenkívül leveleket írok a gyülekezet tagjainak, így próbálom erősíteni a hitüket.