A hét témája

1. szeptember 16-án született Békéscsabán Valach György és Kokavecz Judit gyermekeként. Istenben való hite az egyházi szolgálat útjára indította. Az 1952–53-as tanévben tanult kántorizálni az Üllői úton. 1954-től a gyermek- és a szombat esti istentiszteleteken szolgál, majd 1956. november 1-jétől napjainkig (azaz ötven éve folyamatosan) a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség hivatalos kántora. Kántori szolgálata mellett 1961-től a helyi gyülekezet adminisztrátora, majd 1967. január 1-jétől 1997. december 31-ig pénztárosa volt.

Munkáját a mai napig kitartó hűséggel és példamutató pontossággal végzi, tudásával mindig segítve a lelkészeket és a gyülekezet szolgálattevőit. Istentől kapott erővel végezte minden szolgálatát, a vészterhes időkben sem mulasztva el egyetlen alkalmat sem, és Isten iránti hálával játszik ma is szeretett gyülekezetében az istentiszteleteken.

Mit jelent számomra evangélikusnak lenni? Mindent. Az életet. Ebben a hitben nőttem fel. Egyszerű szülők gyermeke vagyok, akik evangélikus iskolába járattak. Hat évig voltam a békéscsabai gyülekezet adminisztrátora, harmincegy esztendeig pénztárosa. Isten mindig a tenyerén hordott. Ebben az egyházban hallgathattam a tiszta evangéliumot; a lelkészek igehirdetéseiből hétről hétre mindig erőt kaptam a továbblépéshez, valahányszor hullámvölgybe, nehéz helyzetbe kerültem.