Egyházunk egy-két hete

„Ennek a négy ifjúnak megadta az Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben.” (Dán 1,17) A négy ifjú teológushallgató a hit és tudás útján most együtt érkezett el élete sorsformáló eseményéhez, amely egyszerre végpontja a felkészülés időszakának, és kezdőpontja egy újabb, kihívásokkal teli életszakasznak. Ennek a nagyszabású eseménynek a megünneplésére gyülekeztek össze a hívek a Deák téri templomban június 18-án, amikor dr. Fabiny Tamás, az Északi és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész segédletével lelkésszé avatta Szántó Enikő, Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi, Gáncs Tamás és Szabó András végzett teológust.

Avatásuk meghívójára a fent idézett igeverset választották Dániel könyvéből, amelyben szintén négy fiatalról esik szó, akik a tudomány, a bölcsesség és a hitvalló élet útján tehetségük és kitartásuk révén nagy előrehaladást tanúsítottak. Dr. Fabiny Tamás ugyanerről az igeversről tartott prédikációjában kiemelte, hogy Dániel könyvének üzenete nem hagy kétséget afelől, hogy akik a tanítványi életet és a lelkészi szolgálatot választják a továbbhaladás érdekében, rögös útra lépnek, amelyen küzdelmekkel és csapásokkal kell számolniuk. Nemcsak az ószövetségi próféták története, hanem az apostoloknak az Újszövetségből ismert sorsa és az egyháztörténet korszakaiban élt Krisztus-követő tanítványok élete is erről tanúskodik.

Szántó Enikő teológuséveit és a szolgálatra való felkészülését nagyban meghatározta, hogy már elsőéves hallgatóként a Közös Pont ökumenikus szigetmisszió munkatársa, később vezetője lett. Az ebben a kezdeményezésben végzett munka formálta és erősítette benne azt a szemléletet, hogy az egyház tradicionálisan őrzött kincseit és örök értékeit csak akkor lehet hatékonyan továbbadni, ha az egyház képes hitelt érdemlő módon nyitni a társadalom, elsősorban a fiatalok felé. Az újabb lelkészgenerációnak bátorságra van szüksége ahhoz, hogy túl tudjon lépni azokon a korlátokon, amelyek az egyházat elzárják a társadalmi közeg „külvilágától”. Enikő számára a szolgálatnak ez a missziói-lelkigondozói vetülete az igazán vonzó a gyülekezeti életben is, s mindezt ősztől új szolgálati helyén, a fasori gyülekezetben próbálhatja ki a gyakorlatban. Jelenleg a Semmelweis Egyetem lelkigondozói szakának elsőéves hallgatója.

Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi szerencsésnek vallja magát, amiért egy olyan évfolyamban tanulhatta a teológiát, amelyben értékes és mély baráti kapcsolatokon keresztül nagyon sok gazdagító impulzust kapott tanulmányai és lelki érlelődése során. Elmondása szerint rendkívül sokat köszönhet dr. Hausmann Jutta professzor asszonynak, az ószövetségi tanszék vezetőjének, valamint annak a munkaközösségnek és lelki-szellemi atmoszférának, amelynek a tanszéken végzett munkája során részese lehetett. Gyakorlati évét Pécsen töltötte, ahol lehetősége volt rengeteg tapasztalatot szerezni a gyülekezeti életben végzendő feladatok széles skálájáról. A hatodév után immár mind a városi, mind a vidéki gyülekezeti életről közeli ismeretei vannak, hiszen Györgyi egy kis faluban, Ecseny gyülekezetében nőtt fel. A jövőben mindkét gyülekezettípus tekintetében felkészültnek érezheti magát, így örömmel említette, hogy a hatodév végén nagy szeretettel fogadták a Dombóvár–Kaposszekcső–Csikóstőttősi Társult Egyházközségben, ahol beosztott lelkészi szolgálatát kezdi el.

„Hálás vagyok mindazoknak, akik mellettem voltak az eddig megtett úton. A háttér, ahonnan jövök, természetesen megadta nekem az alapokat, de éppen ezért csak nehéz belső küzdelmek árán juthattam el oda, ahol most vagyok” – mondta a többgenerációs lelkészcsaládból származó Gáncs Tamás az indulásról és a felkészülés éveiről. Döntésének valódi nehézségét az a kettősség jelentette, amely a családi tradíciók által biztosított mély hitbeli tartalmak, valamint az ezzel szorosan együtt járó lelki terhek és szellemi kihívások között feszül. Tamás végül a szolgálat vállalása mellett döntött, mert az egyház régi struktúráinak és formavilágának új tartalommal való megtöltését olyan feladatnak látja, amely mindvégig az elhívás hangját erősítette benne. „Természetes hangvételű kommunikációra van szüksége az egyháznak ahhoz, hogy hiteles és értelmes dialógusba kezdhessen az egyházon kívüli világgal. Ennek egyik eszköze lehet az érthető, tartalmas és művészi igényű prédikációk szélesebb körben történő terjesztése” – fogalmazta meg Tamás lelkészi ars poeticáját. A pusztán szavakban való nyitottság meddő frázisokhoz vezet, miközben az egyház apró formai vitákban forgácsolja szét meglévő erőit. Az új generációnak kockáztatnia kell, hogy az egyház jövőjét biztosító tartalmi megújulást tudjon véghezvinni.

Szabó András a teológia előtt jogi tanulmányokat folytatott; egy ösztöndíj keretében Heidelbergben tölthetett két szemesztert. Ez volt számára a fordulat éve, amikor az ottani egyetemi gyülekezet istentiszteletein Gerd Theissen professzor igehirdetéseit hallgathatta. Nagy hatással volt rá az ott tapasztalt magas színvonal és az a hangvétel, amely az egyház peremén lévőket képes megszólítani. Teológusként is ezt a szemléletet igyekezett megvalósítani: azoknak, akik az egyházon belül vannak, szintén színvonalas megszólításra van szükségük, de nekik kicsit másképpen. Az egyház kissé megmerevedett világában élőket fel kell rázni, azaz jó értelemben meg kell zavarni őket, hogy felpezsdüljön a közösség élete. Ezt a feladatot a lelkészeknek kell felvállalniuk. Nagy segítséget jelentett számára, hogy teológiai tanárai teret engedtek az új formák keresésének, a formabontó kezdeményezéseknek. András egy ösztöndíjas évet töltött a Chicagói Evangélikus Teológiai Egyetemen, s ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a teológiát tudományos igénnyel művelje. Céljai megvalósításához rengeteg pozitív élményt szerzett a szegedi gyülekezetben, ahol tovább folytathatja megkezdett szolgálatát – immár beosztott lelkészként.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség