Evangélikusok

Nyugdíjba vonul Milán Gábor, a fóti Kántorképző Intézet gondnoka. Ennyi a hír. Naponta tucatszám jelennek meg hasonló híradások az újságokban, át is siklunk felettük. Azokat viszont, akik az elmúlt tizenöt év alatt megfordultak a Mandák Otthon falai között, ez a hír személyesen érinti; számukra ez a mondat egy korszak végét jelenti.

Ebben az időben – leginkább az utóbbi nyolc évben – a kántorképző a béke szigete volt a számunkra. Biztosak lehettünk abban, hogy minden a helyén van, minden működik, vagy ha valami éppen nem, akkor hamarosan megoldódik a gond. Előfordult, hogy még meg sem fogalmaztuk a kérésünket, máris megkaptuk, amire szükségünk volt. A szilárd, megingathatatlan és szeretetteljes háttér hozzájárult ahhoz, hogy elmélyültebben, nyugodtabban végezhessük a ránk bízott feladatokat; ennek hatására a fóti munka szakmai színvonala emelkedett.

Ha csak ennyit kaptunk volna, már az is felmérhetetlen ajándék. De ráadásként egy hiteles, hitbelileg elkötelezett személyiség kisugárzásában élhettünk, és ez mindannyiunkban, akik csak találkozhattunk vele, kitörölhetetlen nyomot hagyott.

Milán Gábor nem szereti a reflektorfényt; ő mindig a háttérben munkálkodott hűségesen, Uráról bizonyságot téve. Reménységünk, hogy életpéldája követőkre talál. Hála legyen az Istennek, hogy vannak ilyen szolgálattevői!

–i –a