Élő víz

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten bűnösöket hívó, kegyelmes szeretetét hirdetik. Fiának küldetése is azonos ezzel a Zákeusnak mondott szavai szerint. Kérjük mi is személyes imádságunkban: „Fordulj felém, Uram, és könyörülj rajtam: bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,16a.18b; LK) A két elveszett fiú példázata arra is figyelmeztet, hogy ne zárjuk ki önmagunkat az örök élet ünnepi lakomájából. Mindkét fiú Isten gyermeke, s mindkettőnek megtérésre van szüksége. Visszatérni az atyai házhoz – néha a disznók vályújától könnyebbnek tűnik, mint otthon maradva bevallani szeretetlenségemet és irigységemet. „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Lk 15,21) Ő ma még hívja és kérleli minden gyermekét, hogy menjen be az ünnepi vacsorára. Ne tékozoljuk el üdvösségünket! Pál nem utasította vissza Isten kegyelmét, hanem az Úrba vetett élő hittel ragadta meg: Isten „azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,16). „Krisztus tiszte: megtartani az elveszettet.” (Luther) Jézus – „Kövess engem!” szavával – tanítványul hívta el a vámszedő Lévit, akiből Máté evangélista lett; mert „nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lk 5,27.32). Mózes abban is előképe a mi közbenjáró Jézusunknak, ahogy népéért könyörög az aranyborjú bálványisten imádásának bűne miatt: „…fölmegyek az Úrhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért.” (2Móz 32,30) Jézus gyógyvíz nélkül (!) gyógyítja meg a harmincnyolc éve béna embert szombaton a Betesda tavánál, amelynek öt oszlopcsarnoka Mózes öt könyvére emlékeztet: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz…” (Jn 5,8.14) De mit tegyünk, ha szándékosan vétkezik egy testvérünk a gyülekezetben ellenünk? Intsük meg négyszemközt, majd „nyolcszemközt”, végül „sokszemközt”, mert „amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is” (Mt 18,18)! „Mert arról van itt szó, hogy ha a keresztyén egyház helyesen él a kulcsok hatalmával, akkor Isten tartja magát az egyház ítéletéhez. Ez az igazság.” (Luther) – De mi a mai gyakorlat? Júdás nem találta a megbánás helyét. Ha Jézusnak mondta volna el: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el”, akkor nem ezt a választ kapta volna: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” (Mt 27,4) Mi lesz az örök sorsa azoknak a bűnösöknek, akik hallgattak az Atya és a Fiú hívó szavára? Pál szerint: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak”, mivel „a Lélek törekvése… élet és békesség” (Róm 8,1.6). Volt tékozló gyermekként megvall(hat)juk: „Átölelt Isten nagy kegyelme / Méltatlanul, érdemtelen.” (EÉ 327,1)

Garai András