Evangélikusok

„A feledésbe merült Bajcsy-Zsilinszky” gondolatait idézte a mártír politikus születése napján, június 6-án Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke a Magyar Nemzetben.

Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti beszédében mondotta 1943. december 9-én: „…Rettentő felelősség terhel itt valamennyiünket, nemcsak a kormányt és a kormánypártot, az ellenzéket is Magyarország megmentésének, jövője biztosításának, a történelmi Magyarország újjáépítésének nagy műve körül. Bennünket a világeseményekből legfőképpen az érdekel, mi lesz az úgynevezett kis nemzetekkel, főleg pedig hogyan élhetjük a jövőben szabadon a magunk életét, s betölthetjük-e a magunk évezredes magyar hivatását itt, Európa szívében. Erős a hitem, hogy az emberiség új fejlődése az egyéni, népi, nemzeti szabadság, a mostaninál tisztultabb demokrácia, az úgynevezett kis népek nagyobb megbecsülése és nagyobb, főleg szellemi akciószabadsága, teljesebb önrendelkezése irányában halad. És a vajúdó történelem sodrában felvetődik a sorsdöntő kérdés lelkiismeretünk előtt: hogyan illeszkedjék bele a magyarság, a magyar nemzet, a magyar állam a nemsokára megszülető világdemokrácia eszméi és intézményei keretébe.”

Mennyire időszerűek ma is ezek a gondolatok! Magyarságunk együttes felelősségét kereste és szolgálta ötvennyolc évre szabott, fordulatokban gazdag életében mint jogász és politikus, több pártot is elindító-szervező képviselő, író és hírlapalapító. Az első világháború táján az akkori szélsőjobboldalról indult, de felelősségérzete átsodorta őt a második világháború ellenzői, a polgári radikálisok táborába. Szembekerült a Hitler-barát kormánnyal, és 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor az őt letartóztatni érkező Gestapo embereit pisztolylövésekkel fogadta. A Lakatos-kormány kikérte a németektől 1944 októberében. Illegalitásba vonult, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának az egyik vezetőjeként fogták el újra. 1944. december 24-én Sopronkőhidán kivégezték.

Evangélikus egyházunk tevékeny tagja volt; személyes hitéről, belső meggyőződéséről kivégzése előtti úrvacsoravételekor vallott Bárdossy Jenő börtönlelkésznek. Családi tradíciói, Szarvas és Békéscsaba erős evangélikus háttere formálták gondolkodását.

1987-től kezdve minden évben a halála napjának évfordulóján, december 24-én délelőtt a Budapest-Deák téri templomban liturgikus megemlékezést tart a gyülekezet a Bajcsy-Zsilinszky Társasággal együtt, utána pedig megkoszorúzzuk a szobrát a Deák téren. Hosszú éveken keresztül az 1986-ban felállított emlékműnél emlékeztünk, amely azonban ma már nem itt látható: a környék átrendezése miatt eltávolították eredeti helyéről, és a főváros Tarpa nagyközségnek adományozta, ahol a politikus sírja van. A jelenleg látható alkotást június 6-án avatták fel. (Erről hírt adtunk lapunk két héttel ezelőtti számában – A szerk.) Bajcsy-Zsilinszky új emlékművét Illyés Antal szobrászművész készítette el – miután megnyerte az erre kiírt pályázatot – a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és a Budapest Galéria kezdeményezésére. Az emlékmű a Deák tér – Erzsébet tér sarkán áll, a Bajcsy-Zsilinszky út vonalában: világos kőtömb és benne negatív formában az életnagyságúnál nagyobb alak.

Az emlékezéseken tudtunk meg részleteket egykori börtöntársától, Novák Károlytól, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség presbiterétől arról, miként utasította el az őt őrző és tisztelő katonák ajánlatát, hogy szökjön meg a főváros és Sopronkőhida között.

„Legyen a magyar gerinces” – követelte magától, népétől Bajcsy-Zsilinszky Endre; ezt példázta élete. Emlékezzünk reá népünk nagyjainak kijáró tisztelettel.

Harmati Béla