Egyházunk egy-két hete

Igen, az egyház ilyen kell(ene) hogy legyen. Hely, ahol szüntelenül Istennel lehet találkozni. Az efféle alkalmak sorát egész biztosan gyarapította az idei missziói konferencia, melyen minden korábbinál több, összesen százharminc érdeklődő fordult meg július 12. és 15. között. Már az is kicsinyke csoda, hogy a száz főre tervezett konferencia-központ, a piliscsabai Béthel ennyi látogatóval megbirkózott. De az igazi csodát az élhette át, aki nyitott szívvel hallgatta a misszió számos területén tevékenykedő előadókat.

A legtöbben Magyarország különböző tájairól, valamint határon túli magyarlakta területekről érkeztek. A szabad és őszinte légkörű tanácskozás fontos megállapítása éppen az volt, hogy az ember és ember közötti határok nem földrajzilag húzhatók meg, hanem a bűn mentén és az előítéletek vonalán.

Szívbemarkolóan beszélt csendes, de Isten szeretetétől izzó szavakkal életéről és a legszegényebbek, így a romák között végzett szolgálatáról a nagybodronyi (Kárpátalja), hétgyermekes Kupás Sándorné Ráti Gizella. Figyelve hallgatták a jelenlévők a Váci Fegyház és Börtönben tapasztalt ébredésekről az intézmény református lelkipásztorát, Csuka Tamásnét. Világszerte is egyedülálló, hogy az évek során maga köré gyűjtött rabokkal más büntetés-végrehajtási intézményekbe viszik el a minden embernek, így nekik is valódi szabadságot jelentő evangéliumot.

Előadás szólt a Messiás-hívő magyarországi zsidókról, de arról is szó esett, hogy miképpen képezhetők misszionáló keresztényekké a gyülekezeti tagok. Utóbbiról a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány munkatársa, az amerikai Aaron Stevens beszélt. Vendég volt továbbá Timo Reuhkala, a finn rádiómissziós alapítvány (Sanansaattajat) nemzetközi kapcsolatainak vezetője. Az igehirdetések, zenés-prózai bemutatkozások, bizonyságtételek, melyek a kárpátaljai, erdélyi és szlovákiai szórványmagyarok, szórványevangélikusok egyházi viszonyaival és egyéni sorsokkal ismertettek meg, szintén emlékezetesek.

A Szeverényi János vezette Evangélikus Missziói Központ, valamint a missziói bizottság által szervezett konferenciával párhuzamosan huszonnyolc fős gyermektábor is zajlott Piliscsabán; a résztvevők közül heten a romániai Pürkerecről érkeztek (a település Budapesttől vonattal tizenegy órányira fekszik).

Az esték során kulturális élményekkel gazdagodhattunk. Fellépett Czipott Géza és Nyakó Júlia előadóművész, valamint a missziói központ által kiadott CD-jének anyagával Lázár Attila dalszerző-előadó. A fatemplom falain Götze Krisztina fotó- és Szécsi Magda festménykiállítása volt látható.

Az ország minden szögletéből: Nyíregyházától Pécsig, Győrtől Kiskőrösig, Nagytarcsától Békéscsabáig, valamint a főváros több gyülekezetéből érkezett résztvevőknek – a legfiatalabb hét hónapos, a legidősebb nyolcvanhat éves volt – egyetlen feladatuk maradt, tanulva a hallottakból: családjukba, gyülekezetükbe, sőt minden rájuk bízott emberhez elvinni és élni az evangéliumot, a Jézus Krisztuson keresztül meglátott isteni szeretetet. Azaz misszionáriusnak lenni, hiszen minden kereszténynek, aki nevéhez híven Krisztust követő, ilyen küldetése van.

Szegfű Katalin