Keresztutak

Kicsiny hazánk hemzseg az önjelölt tanítóktól, gyógyítóktól. Ma már teljesen természetes, hogy valaki fénnyel gyógyít, energiát ad, látja a minket körülvevő aurát, rontást vesz le rólunk, kártyából megjósolja a jövőnket, esetleg angyalokkal társalog. Sikerüket, népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint egyre dagadó pénztárcájuk. Hol vagyunk már az apostolok ingyenes gyógyításától!

Azt gondoltam magamról, toleráns vagyok. Az ismerőseim egy része már évek óta hisz a reinkarnációban, energiaátadásban. A legnagyobb lelki nyugalommal hallgatom végig a legvadabb elméleteket is; például hogy mi, magyarok kiválasztott nép vagyunk, és a Mu bolygóról jöttünk.

Nem vártam hát semmi újdonságot, amikor egy barátom elcipelt egy ezoterikus belső gyermek tanfolyamra. Az elmélet lényege, hogy mindannyiunkban lakik egy sérült kisgyerek, akit meg kell gyógyítani. A tanfolyamot vezető hölgy – állítása szerint – felülről kapta az inspirációkat, és egyetlen pszichológiakönyvet se vett a kezébe, mert szerinte ez a tudomány már régen elavult. Kineziológiai módszerekkel és meditációval gyógyít. A kineziológia izomtesztelést jelent. Kezünk az izmok megfeszülésével válaszol a feltett kérdésekre, és jól érezhető igen-nem válaszokat ad. A meditáció pedig azt jelenti, hogy a fekvő vagy ülő delikvenst ellazult állapotba juttatja, majd elképzeltet vele különféle helyzeteket. Mi például találkoztunk belső mesterünkkel, és megnéztük, hogy mi vár ránk a túlvilágon. (Rám például egy hatalmas strand óriási csúszdákkal…)

Békésen pihegtem két társammal együtt az angyalszárnyakkal kidekorált teremben. Mi plédeken ültünk a földön, ő – a tanító – pedig egy kényelmes fotelben magasodott fölénk. Érezhetően egyenrangú a viszonyunk – gondoltam. Az egyik lány már a bemutatkozásnál elsírta magát. Az apját alig ismeri, az anyja pedig tízévesen kirakta őt csomagostul a szakadó esőbe, mert elege volt a gyereknevelésből. A hölgy azonnali vigasszal szolgált. Mindezt a lány magának köszönheti, elvégre a reinkarnálódás során ő választott magának szülőket, hogy ezáltal tanuljon valamit. Ne hibáztassa a szüleit, inkább keresse meg, mi a célja mindennek. Mi magunk vagyunk a felelősek azért, ahogy velünk bánnak. Alacsony rezgésszámunkkal mi vonzzuk be az agresszív, önző embereket. Minden gondolatunknak teremtő ereje van, akárcsak Isten gondolatainak. Mert mi magunk istenek vagyunk, a nagy Fény részecskéi.

A nap bizonyos szakaszaiban a hölgy heves kirohanásokat intézett az egyházak, az iskolák és a média ellen. Életében egyszer volt misén, ahol azt hallotta, hogy az emberek rettenetesen bűnösek. Feltételezem, hogy a feloldozásig nem maradt, mert egyetlen tapasztalata alapján feljogosítva érezte magát arra, hogy kárhoztassa az egyházak bűntudatkeltő magatartását. Mikor próbáltam rávilágítani, hogy az ő elmélete sem kevésbé bűntudatkeltő, azzal érvelt, hogy ő azt tanítja, mindenki viselje a felelősséget a tetteiért és a gondolataiért, tegyen a saját boldogsága érdekében. Meg kell fogalmazni pontosan, hogy mire vágyunk, és akkor Isten teljesíti. Már csak bátortalanul mertem megkérdezni: ha nem pontosan fogalmazok, akkor a mindenható, mindent tudó Isten nem érti meg, hogy mire van szükségem, és egy Renault helyett csak Trabantot küld? Ekkor már érezhetően elvesztettem a szimpátiáját: szerinte még nem vagyok érett arra, hogy felfogjam a spiritualitás magasabb igazságait. De nem baj, még fejlődhetek.

A pontot az i-re az tette fel, amikor kiderült, hogy Hitler Pál apostol reinkarnációja volt. Ekkor már nem kérdeztem semmit, csak felálltam és távoztam. Ha a spiritualitás magas foka ezt jelenti, nem akarok tovább fejlődni. De egy nagy spirituális tanulsággal azért szolgált az eset: legközelebb alaposabban megnézem, milyen tanító lábai elé telepszem.

J. V.