Élő víz

Így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten a bűn sötétségéből az örök élet világosságába hív, keresztség által megtérésre. A Niceai hitvallásban „vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára”. A keresztség hit által visz az üdvösségre. Kérjük hát: „Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!” (Zsolt 28,9; LK) Jézus utolsó, missziói parancsában ennek megvalósítását s velünk maradását ígéri: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket…” (Mt 28,19–20) Pál számára a keresztség Krisztusban új életet jelent: „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8) Luther szerint „a keresztség a bűn üdvösséges halála s Isten kegyelmében való feltámadás. Az óember, aki bűnben fogantatott s született, vízbe fúl, és kegyelemben született új ember támad fel helyette.” Az átvonulás, megmenekülés a Vörös-tengeren egy új élet kezdetét jelentette: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt” (2Móz 14,22), és ez a keresztség képévé vált. Péter beszéde szíven találta Jeruzsálem népét: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Ez azért lehetséges, mert Isten előbb szeretett minket, és „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Jakab apostol emléknapján Zebedeus egyik fiára gondolunk, aki vértanúhalált szenvedett: „…Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.” (ApCsel 12,1–2) A filippi börtönőr is ugyanazt kérdezte Páltól, mint az első gyülekezet tagjai Pétertől, s a válasz itt is hasonló volt: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) Jézus felszólítása a mindenkori tanítványoknak szól: „…ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Életünkkel meg ne botránkoztassunk akárcsak „egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem” (Mt 18,3.6)! Az Ágostai hitvallás IX. cikkelye szerint „a gyermekeket meg kell keresztelni”. A halott Jézus „lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33.34). Két szentségünkre vonatkoztatták ezt az óegyházban, mert Jézus csak a keresztséget és az úrvacsorát rendelte el. Minden élőhalott, megkeresztelt gyülekezeti tagnak üzeni az Úr Jézus: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket… Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába…” (Jel 3,2.5) „Bár testi szem csak vizet lát / E drága keresztségben, / Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben…” (EÉ 295,3)

Garai András