Kultúrkörök
Őrállók
Az Őrállók című kötetben olvashatunk nagy múltú gyülekezetek históriás eseményeiről éppúgy, mint szórványegyházközségek anyagyülekezetté válásáról (Budaörs, Pesthidegkút, Piliscsaba, Nagycserkesz, Nyírtelek-Nyírszőlős, Nyíregyháza-Kertváros, Budapesti Németajkú Evangélikus Egyházközség). Nem kevésbé izgalmas olvasmány, hogy milyen lehetőségek biztosították új templomok építését (Budapest-Budahegyvidék, Budaörs, Pásztó, Nyírtelek, Nyíregyháza-Emmaus, Erdőkertes, Békásmegyer, Újlengyel, Budapest-Farkasrét – hogy csak néhány példát említsünk).
A gyülekezetek múltjának feldolgozása természetes módon különbözik egymástól. Ez az egyes gyülekezetek eltérő nagyságával, keletkezési idejével, illetve azzal magyarázható, hogy különböző számú intézményt működtetnek. A szerzők sokféleségének tarka kavalkádja a biztosíték arra, hogy más-más szempontok alapján mutatják be eleink hitéletét, aktivitását, megélt és feldolgozott múltját. A szerkesztőnek, idősebb Detre János aszódi lelkésznek nem volt könnyű dolga, amikor néhány szempont érvényesítésével igyekezett olvasmányosabbá, tömörebbé és egységesebbé tenni az egyes munkákat.
Megrendítő tudósítások olvashatók a II. világháborút követő bombatámadások okozta károk helyreállításáról. Templomok (Budavár, Óbuda, Pilis…), gyülekezeti házak, iskolák, lelkészlakások használhatóvá tételéről kellett gondoskodni; híveink kétkezi munkája és áldozatkészsége minden elképzelhető mértéket felülmúlt. Isten házának a felújítása, az evangélium szolgálata, a jövő nemzedék lelki nevelése bizonyult számukra a legfontosabbnak.
Gyülekezeteink fájdalmas döntésként élték meg az egyházi iskolák államosítását, szerény bevételi forrást jelentő földtulajdonuk kártalanítás nélküli közös birtokba vételét, a tanítók kántori szolgálattól való eltiltását, valamint az egyházi munkának a templom falai közé való beszűkülését. Nem volt zökkenőmentes a lelkészi szolgálat személyi biztosítása sem. Csorbult a gyülekezetek szabad választási joga, és gyakran kényszermegoldásokra került sor. Sok könny, fájdalmas áthelyezés, valamint a politikai szempontok érvényesítése keserítette lelkipásztorok és gyülekezeti tagok életét (Budapest-Budahegyvidék, Budapest-Kelenföld, Óbuda, Budapest-Budavár, Csepel, Miskolc, Nyíregyháza). De – hála az egyház Urának – mégis hirdettetett az evangélium, s ebből élt gyülekezeteink hívő népe. A megfélemlítések ellenére sokuk bátor helytállása és hűsége a múlt tanúságtevő kereszténységéről beszél. Lelkészek és felügyelők leleményessége, bátor kockázatvállalása biztosította az evangéliumnak a következő nemzedék számára való továbbadását. E helyütt nem kívánok szólni egyházunk gyenge láncszemeiről, a múltban pásztázva inkább a pozitív példákra utalok. Természetesen a gyülekezetek történetéből nem marad ki az „árnyjelenségek” felrajzolása sem.
Nem fejezhetem be e rövid, olvasásra serkentő és a múlt izgalmas történéseibe való betekintést szorgalmazó könyvismertetést anélkül, hogy ne említsem meg azon kiváló történelmi személyiségeknek a nevét, akik nélkül nem jöhetett volna létre gyülekezeteink többsége. Közülük kiemelkednek Mária Dorottya, József nádor felesége és a Radvánszky család tagjai több nemzedéken keresztül. Ebbe a sorba illik a Prónay és a Podmaniczky, valamint a Teleki család is. Kiemelem még a református Ráday Gedeont, aki evangélikusokat hívott földbirtokaira a felvidéki szlovák lakta területekről, és gondoskodott hitéletük gyakorlásának a feltételeiről.
A múlt eseményeit mindenképpen két síkon kell szemlélnünk. Egyfelől úgy, ahogyan a történelem feltárja ok-okozati összefüggéseit, másfelől ahogyan Isten láttatja velünk, amint a fájdalmasból és a nehézből is áldást, életet és üdvösséget munkál (Arnold Toynbee). Az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek a történetét bemutató kötet e kettős gondolat illusztrációja. Legyen áldás és öröm a könyv olvasása!
Szebik Imre