Élő víz
Végre igazi nő leszek…
A meleg pulóverek és a vastag télikabátok elrejtik nemkívánatos idomainkat. Ám a tél után jön a tavasz, majd a hosszú, forró nyár és a fürdőruhaszezon. Ilyentájt közszemlére kerül az ember fiának-lányának a teste – akár akarja, akár nem. Van, aki el tudja fogadni magát olyannak, amilyen. Van, aki diétával és sporttal küzd a felesleges kilók ellen, így próbálva előnyösebb külsőre szert tenni. És akad olyan is, aki az egyszerűbb, ám annál költségesebb megoldást választja: plasztikai műtéttel válik vonzóbbá.
A sebészek a betegség vagy baleset következtében keletkezett elváltozásokat alapos szakmai felkészültséget igénylő korrekciós műtétekkel igyekeznek kevésbé feltűnővé tenni, illetve ha lehetséges, teljesen eltüntetni. A szépséget szolgáló műtétek azonban egészen más kategóriába tartoznak; van, akinek valóban szüksége van rá, de van olyan is, akinek tulajdonképpen nincsen, mert „eleve” szép, és az operációval csupán még szebb szeretne lenni.
Tudván, hogy az ok és az indok mindenkinél más és más, az egyik bulvárlap felhívása furcsa érzéseket kelt bennem. „Nem szereti a testét? Átoperáltatná, de nincs rá pénze?” A folytatás: az említett sajtótermék természetesen segít, hogy az önmagával elégedetlen úr vagy hölgy szép és boldog legyen.
Tagadhatatlan, hogy az előnyös külső sokat jelent az önbecsülés és a pozitív énkép kialakulása szempontjából. Anélkül hogy a mozgás, az egészséges életmód vagy az öltözködés elhanyagolására buzdítanánk bárkit is, nézzük a Szentírás néhány, a női test szépségére vonatkoztatható passzusát! „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.” (Ézs 40,6c) „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.” (Péld 31,30)
A külcsín tehát nem minden. A belbecsre, vagyis a belső értékekre is nagy hangsúlyt kell (kellene) fektetnünk. Vannak olyan jó tulajdonságok, ha tetszik, erények, melyek egyeseknek születésüktől fogva vagy neveltetésük következtében eleve adottak: jóság, kedvesség, figyelmesség – és így tovább.
A hit kérdése természetesen nem ilyen egyszerű. Bár Isten születésünktől fogva szeret és gyermekeként fogad el minket, nekünk magunknak szükségünk van ennek felismerésére, a megtérésre, majd a belső, hitbeli gazdagodáshoz és fejlődéshez a naponkénti bibliaolvasásra és rendszeres imaéletre. Teljesítményorientált világunkban – a mindennapok rohanásában – azonban éppen a befelé és felfelé figyelés marad el. Ezért ezúton szeretném meghirdetni önmagam és minden érintett hölgy számára a Legyünk „belül is” szépek! mozgalmat, hogy ezáltal lehessünk „igazi”, azaz kívül-belül szép nők.
GaZsu