evél&levél

Az idei évad egyházzenei szolgálatainak sorát különösen szép élményekkel zárhatta kórusunk.

Június 18-ra a budapesti Deák téri evangélikus templomba kaptunk igen megtisztelő meghívást Gáncs Péter püspöktől négy frissen végzett teológushallgató lelkésszé avatására. Örömmel vállaltuk a feladatot, hiszen Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi a pécsi gyülekezetben készült egy éven át a lelkészi szolgálatra, de közel éreztük magunkhoz a többi lelkészjelöltet: Gáncs Tamást, Szabó Andrást és Szántó Enikőt is.

A következő hét végén a németországi Bautzen felé vettük utunkat az ottani gyülekezet meghívására. Örömmel, de kicsit az ismeretlen miatti szorongással készültünk erre az útra. Tudtuk, hogy a bautzeni St. Petri-székesegyházban rendszeresek az egyházzenei alkalmak. Aggódtunk, hogy vajon mi is képesek leszünk-e az ott „megszokott” színvonalat nyújtani. Isten igéjének a közvetítésén kívül szerettük volna méltón képviselni énekünkkel a híres pécsi (magyarországi) kóruskultúrát a cseh határhoz közeli, egykori NDK-s városban.

Drezdát érintve érkeztünk Bautzenbe. Az ezeréves, körülbelül negyvenezer lakosú Bautzen a Spree folyó ölelésében, egy magaslaton helyezkedik el; középkori várfalaival, tornyaival csodálatos látványt nyújt az odaérkezőnek. Ha viszont a város szívében, a főtéren állva nézünk körül, diszkrét barokk stílusú házak tárulnak elénk, harmonikusan kiegészülve a háború okozta „foghíjakat” pótló épületekkel. Idegenvezetőnk büszkén mutatta a várkastély bejárata felett a város magyar vonatkozású emlékét, a Mátyás királyról készült egyetlen hitelesnek tartott domborművet, mely a tartomány 1469-től 1490-ig tartó magyar fennhatóságára emlékeztet. (A szobor másolata Budapesten, a Hilton szállón látható.)

Küldetésünk teljesítését a hatalmas, gótikus stílusú St. Petri-székesegyházban tartott esti zenés áhítat keretében kezdtük el. A dóm érdekessége, hogy egyaránt szolgál katolikus és evangélikus templomként.

Először német barokk és romantikus mesterektől énekeltünk, valamint W. A. Mozart Laudate Dominum című művét adtuk elő kis hangszeres együttes kíséretével, kórusvezetőnk, Lovász Péterné Balázs Magdolna vezényletével. Lovász Tamás csellójátéka, majd rövid igeolvasás és közös ima után magyar szerzők műveit szólaltattuk meg – az éppen akkor zajló futball-világbajnokság ellenére népes, hálás közönség előtt.

Igazán lélekemelő volt a vasárnap délelőtti istentisztelet, melyen ismét szolgálhattunk énekünkkel. Burkart Pilz esperes és Matthias Pfund kántor, egyházzenei igazgató figyelmességét jelzi, hogy olyan darabokat választottak közös gyülekezeti éneknek, melyek a mi énekeskönyvünkben is megtalálhatók. Emellett mindannyian kézhez kaptuk a felolvasott igék magyar fordítását. Az összetartozás érzését erősítette a közös úrvacsoravétel és az istentisztelet után az oltár előtti közös hálaadás.

Időközben megfeledkeztünk az ismeretlen miatti szorongásunkról, hiszen mondhatjuk, hogy ha ősszel vagy tavasszal mi látjuk majd vendégül a bautzenieket, már nem ismeretleneket, hanem barátokat, testvéreket üdvözölhetünk bennük.

Dönszné Buvári Nóra