Egyházunk egy-két hete

Az idei Nógrád megyei zenei tábor már a hatodik volt a sorban. Az elmúlt évek tapasztalata és a résztvevők lelkesedése inspirál, mondhatnám kényszerít minket a folytatásra. Július 30-án, vasárnap délután kezdtük, s augusztus 8-án, kedden fejeztük be. A tíz nap alatt együtt éltük át mintegy hatvanan, hogy milyen jó közösen, egy szívvel, szájjal, lélekkel dicsérni az Istent. Amikor egy időre minden „kívül marad”, s csak az a fontos, hogy az éneklés alatt létrejön az Istennel való, gyógyító, terhekből és gondokból kiemelő kapcsolat.

Missziói szempontból is kulcskérdés, hogy milyen zenét szeretnek meg a fiatalok. Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy olyan irányba halad az életük (és nem csak a fiataloké), amilyen zenét szeretnek. Ez a tábor egy próbálkozás. Igyekszünk megszerettetni a gyermekekkel az értékes egyházzenét. Komolyat és könnyűt egyaránt.

Mi, evangélikusok joggal büszkélkedhetünk évszázadok gazdag zenei kincsével. Esténként Mekis Ádám esperes szakértő tolmácsolásában hallgathattuk meg J. S. Bach János-passióját. Jó mindig újra és újra rácsodálkozni arra, hogy Bachnál semmi sem véletlen, mindennel valami célja van: hangnemek, hangszerek, dallamok tudatos alkalmazása a Jézus Krisztus által hozott megváltás közvetítésére. Sőt: nyugodtan kijelenthető, hogy a Bach zenéjén átjövő krisztocentrikus teológia új dimenziót ad a passiótörténet megértésének.

Jó látni, hogy nem reménytelen a helyzet. A mai sokféle (zenei) hatás között élő gyermekek fogékonyak Bach zenéjére. De itt is igaz az etióp kincstárnok kérdése: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” (ApCsel 8,31) Ez a zene nem könnyed háttérzene, magyarázatra szorul. A visszajelzések egyértelműen megmutatták, hogy ma is érdemes magyarázni Bach zenéjét.

A délelőtt és délután hangszeres órákkal, kórusénekléssel és kamarazenéléssel telt. Az orgonistákat Molnár Lilla béri kántor és hittantanár tanította, a harmóniumon tanuló növendékeket Kajcsa Tünde, Kajcsa László négyfalusi lelkész felesége, a zongoristákat Seben István legéndi lelkész és jómagam, a gitáron tanulókat Blatniczky János Dániel szügyi és Füke Szabolcs galgagutai lelkész, a furulyán tanulókat Szabó Andrásné megyei zenei felelős, az egyetlen csellistát pedig Koncz Edina nézsai egyetemista tanította. Énekórákat Szabó Andrásné, Koncz Edina és Nagy Emese nőtincsi egyetemista tartott. A programok természetes része volt a közös játék, a foci, a sok-sok beszélgetés. A zenei tábor spirituálisa Győri Anna (Nan) nagytarcsai tanítónő, aki időt, fáradságot nem kímélve, rengeteg ötlettel, személyes beszélgetéssel szervezett igazi lelki közösséget. A napokat Isten igéje foglalta keretbe. A reggeli áhítatokon Pál apostol Timóteushoz írt második levelét vettük végig, esténként pedig Jézusnak a kereszten mondott hét szavával foglalkoztunk. Kedves meglepetés és ajándék volt, hogy az egyik nap Fabiny Tamás püspök úr családostul tett egy spontán látogatást a táborban, s igével is szolgált.

A tábor utolsó napjai a szolgálaté voltak. Szombaton Gombor Krisztián farádi segédlelkész esküvőjén szolgáltunk, aki Vanyarcon töltötte hatodévét (jött némi gyakorlatért, s lelt feleséget). Vasárnap Kétbodonyban a megyei evangélizáción, hétfőn pedig a záró hangversenyen és istentiszteleten énekeltünk, zenéltünk Isten dicsőségére. Megtapasztaltuk, hogy milyen jó hálaénekkel bemenni az Úr kapuin, és ott lenni az ő udvaraiban (Zsolt 100,4). Mert bizony ott voltunk tíz napig.

Szabó András

Regionális hozzárendelés: Nógrádi Egyházmegye