A hét témája

1989-ben még csak Nagyváradig, egy évvel késõbb már Székelyföldre, így Apácára is eljutottam egy segélyszállítmánnyal. Itt az akkori lelkésszel, Rudolf Edével döntöttünk a testvér-gyülekezeti kapcsolat létrehozásáról, szem elõtt tartva a Deák téri gyülekezet létszámát és lehetõségeit, továbbá azt, hogy számunkra ilyen szempontból talán vonzóbb egy falusi, mint egy városi egyházközség.

Idõvel egyre erõsödött a kapcsolat. Az apácai konfirmandusok ifjúságunk tagjaival évrõl évre Magyarországon táboroznak nyaranta, télen pedig „a Deák téri Mikulás” jelenik meg Apácán; ekkor a gyerekek csomagot, a felnõttek Útmutatót kapnak.

Többször nyújtottunk orvosi segítséget a rászorulóknak, a megnyílt oktatási központot pedig könyvekkel, számítógépekkel gazdagítottuk. Tavaly nyáron helyettesítést vállaltam, hogy az Apácán szolgáló lelkész házaspár, Simon László és Ilona kilenc év után szabadságra tudjon menni. Ez – Isten segítségével – az idén megismétlõdik.

A sok emlék közül kiemelkedik az idei erdélyi kirándulás, amelynek végsõ célja testvérgyülekezetünk meglátogatása volt. Részt vettünk az istentiszteleten, majd gyönyörködtünk a táncegyüttes mûsorában; a délutáni erdei kiránduláson a puliszkafõzés és a tábortûz melletti éneklés hozott bennünket még közelebb egymáshoz.

Zászkaliczky Péter