Élő víz

Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)

Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben kegyelmet nyert, alázatos emberek életpéldáival figyelmeztet bennünket Istenünk, hogy mindig a kegyelmére szorulunk. Ismerjük (f)el, hogy „nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsessége felfoghatatlan” (Zsolt 147,5; Lk), de kegyelme Krisztusban elnyerhető! A gőgös, önelégült farizeus és a bűnbánó, alázatos vámszedő példázatában a kétféle vallásosság: a törvényen alapuló és az evangéliumi kegyesség közötti alapvető ellentét lényege kerül előtérbe, s ezt Jézus mondja ki nekünk: „…ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz.” (Lk 18,14) „Megszólal Isten, és kimondja, hogy a farizeus minden cselekedete istenkáromlás. Nem állhat meg Isten előtt, aki földig nem alázkodik” – tanítja Luther. Tanuljuk meg mi is a vámszedő egymondatos imádságát: „Isten, légy irgalmas nekem, („a”) bűnösnek.” (Lk 18,13) Reformátorunk alázatosan kereste s meg is találta az irgalmas és kegyelmes Istent Pál tanításában: „Ha nekünk mint igazaknak hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága.” (Dr. Luther Márton önmagáról) Hogyan igazulhatunk meg a vámszedőhöz hasonlóan? „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” (Ef 2,8) Elfogadtuk-e már ezt az ingyen kegyelmet?! Ezékiel heti igénket is szemlélteti: „…én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát (a pogány világbirodalmat), és magassá az alacsony fát (Izrael királyságát a Messiás eljövetelével).” „Pompás cédrus lesz majd” az a gyenge hajtás, amelyet elültet az Úr Izrael magas hegyén (Ez 17,24.23)! A romlott Sodomában nem volt tíz igaz ember. „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára…” „Így pusztította el azokat a városokat…” (1Móz 19,24.25), „mert az Isten a kevélyeknek ellene áll” (1Pt 5,5c; Károli-fordítás)! A pogány asszony alázatosan és kitartó hittel kérte Jézust, szaván fogva őt és igazat adva neki: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból” (Mk 7,28) – s kérése teljesült! A presbitertárs ezt kéri a vénektől, ifjaktól egyaránt: „…egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak…” (1Pt 5,5b), mert az Úr az alázatosaknak kegyelmet ad (lásd Péld 3,34). Péter személyesen tapasztalhatta meg ezt. Noha háromszor is megtagadta Jézust, ő mégis szelíd szemmel tekintett rá, ezért Péter bűnbánó szívvel „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lk 22,62). Isten népének hálaéneke is azt hirdeti, hogy az Úr Isten megaláz minden kevélységet: a megerősített pogány várost elpusztítja, de az erős várost, Jeruzsálemet és hűséges népét megőrzi teljes békében, mert benne bízik. „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,4) S győzelmi énekünkben zengjük: „Erős vár a mi Istenünk”; s „nincs Isten más, csak ő, / Krisztus, a Győzedelmes!”, ezért „miénk marad az Ország” (EÉ 256)!

Garai András