)
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
|
|
Amikor Júda kérlelte Józsefet, hogy ne akarja Benjámint rabszolgává tenni, József már nem bírta tovább. Testvéreit kivéve mindenkit kiküldött a teremből, ő pedig hangos sírásra fakadt.
– Én vagyok József!
A testvérek rémületükben egy szót sem tudtak szólni. Hiszen még mindig nem ismerték fel a nagy hatalmú egyiptomi uralkodóban egykor rabszolgának eladott öccsüket. Ám József közelebb hívta magához őket.
– Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De emiatt ne bánkódjatok, hiszen az Úr akarta így! Ő küldött ide engem, hogy ti életben maradjatok. Már két éve éhínség van, de még öt évig semmi sem fog változni. Ő küldött engem ide és tett a fáraó első emberévé, egész házának urává és Egyiptom uralkodójává. Siessetek, menjetek apámhoz, hozzátok ide őt és egész háza népét! Itt fog élni, hogy elláthassam mindennel, amire csak szüksége van.
Amikor a fáraó megtudta, hogy József testvérei ott vannak, azt mondta neki:
– Menjenek testvéreid tüstént haza, és apáddal együtt térjenek vissza. Én pedig nekik adom Egyiptom földjének legjobb részét.
Így is tettek. József indulás előtt minden testvérének új ruhát, ajándékokat és pénzt adott. Hazatérve elmondták Jákóbnak, hogy szeretett fia él. Először nem akarta elhinni, de amikor látta az érte küldött szekeret, nagyon megörült. Összecsomagoltak, és útnak indultak. Jákóbnak álmában megjelent az Úr, aki biztatta őt, hogy ne féljen Egyiptomba menni, mert jó dolguk lesz, és nagy néppé teszi őket ott.
Ahogy közeledtek, József befogatott a kocsijába, és apja elé ment. Odaérve hozzá a nyakába borult, és örömükben sokáig sírtak. A fáraó pedig nekik adta Gósen földjét. Jákób halála előtt magához hívatta mindegyik fiát, és megáldotta őket. A tizenkét testvér pedig ott élt Egyiptomban, és nagy néppé lett.