EvÉlet - Lelki segély

„Három hete adtam át az életemet az Úrnak. Szabadtéri evangélizáció volt a falunkban, és ahogy hallgattam a lelkészt, úgy éreztem, hogy az igehirdetés minden szava egyenesen nekem szól. Sokszor ültem fásultan és értetlenül a templompadban, úgyhogy tudom, hogy csoda történt velem! Az Úr kijelentette magát nekem, azért érthettem meg, hogy a golgotai kereszt értem is állt. Mélységes szomorúság fogott el a bűneim miatt, ugyanakkor hála töltött el Jézus iránt, hogy örök életet szerzett nekem. Az övé vagyok, csak nem tudom, most hogyan tovább.”

Kedves Barnabás! „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Jn 6,37) – mondja életünk Ura, aki számon tart bennünket. Legyen áldott az Isten, amiért kedves levélíró testvéremet is új élettel ajándékozta meg. Most teljesen tiszta lappal indulhat, a régiek elmúltak, mert az Úr teljesen újat akar Önnel kezdeni. Amikor az ember megbánja bűneit, és hitben elfogadja Krisztus váltságművét, akkor az Úr megajándékozza azzal az üdvbizonyossággal, amely kiűzi a szívéből a halálfélelmet.

Minden természetes élet a születéssel kezdődik. Így van ez a szellemi élet területén is. Aki örök életet nyert, az újonnan született. Természetfeletti születés ez. Ahogy a megszületett csecsemő nevét anyakönyvbe vezetik, úgy jegyzik be az élet könyvébe Krisztus megváltottait. „…aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24)

De nézzük csak, mit is csinál először egy újszülött! Sír. És de jó, hogy ezt teszi, mert ebből mindenki megtudhatja, hogy megszületett. Ezért nagyon örülök a levelének, Barnabás! Jó hallani a sírását. Mától egyre több embernek kell meghallania a környezetében, hogy Önben új élet van jelen!

Mindenekelőtt keresse fel lelkészét, és magángyónásban tegye le bűneit. Menjen el azokhoz is, akiket megbántott, akik ellen vétkezett. A győztes Úr Jézus oldalán semmi köze sem lehet többé a sötétséghez. Készüljön fel arra, hogy az emberek nem mindig örömmel vagy csodálkozással fogadják majd bizonyságtételét. Gúnyolódni is fognak. Ez nehéz próbatétel mindnyájunk számára. De Isten hatalmasan megerősít bennünket harcainkban: „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” (1Pt 4,14)

Az imádságot nagyon sokan a lélegzetvételhez hasonlítják. Ahogy az ember nem élhet levegő nélkül, úgy az újjászületett ember sem élhet az Istennel való imádságos beszélgetés nélkül. Lelki fejlődésünk elengedhetetlen velejárója, hogy naponta bemenjünk a csendes kamránkba, és megosszuk örömünket és bánatunkat Atyánkkal. Mai, kísértésekkel teli világunkban nem lehet másként megmaradni a keskeny ösvényen, csakis úgy, ha Istentől kérjük a vezetést.

Természetes, hogy a csecsemőnek ahhoz, hogy fejlődjön, rendszeres táplálásra van szüksége. Ha nem kapna anyatejet vagy tápszert, bizony éhen halna. Az új ember is könnyen éhen halhat, ha nem jut hozzá a neki megfelelő táplálékhoz. Az új ember eledele Isten igéje. Olvassa az Írást naponta! Imádságos szívvel kérje az Urat, hogy fejtse meg az Ön számára mindig az aznapi igeszakasz üzenetét. Nem elég szánkba venni a falatot, meg kell rágnunk és lenyelve meg is kell emésztenünk! Ne futólag olvassa az igét tehát, hanem építse be!

Rendkívül fontos a gyermekek számára a mozgás is. Már az egészen kicsi csecsemő is rúgkapálva edzi izmait. Ha pedig a fizikai síkon fontos a test nevelése, akkor még inkább így van ez az Úrral való új életben. Barnabás, „mozogjon sokat”, azaz szolgáljon az Úrnak! Szolgálni bárhol bármivel lehet. Olyan sok beteg, magányos, reménytelen ember vár vigasztalást, bátorítást. Nyíljon meg a szeme, Barnabás, és vegye észre, hogy milyen sok ember jár a környezetében a széles úton a biztos pusztulás felé. Imádkozzon értük, és mutassa fel életpéldáján keresztül a szabadulás útvonalát számukra!

Drága hely a családi közösség. Ha azt mondom, hogy otthon, melegség járja át a szívemet. Az otthon a szeretet, a megértés, a melegség és védettség helye. Benne rejlik az erő is a közös cselekvésre. A gyermeknek otthon és család kell ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessen. Az újjászületett embernek ez az otthon és család a gyülekezet közössége. Valójában mindannyian Krisztus testének, az eklézsiának a tagjai vagyunk Isten gyermekeiként. Bármelyik keresztény felekezethez csatlakoztunk is, mégis egyek vagyunk. Isten kihívott bennünket a világból, kihívott a jelenlegi gonosz időkből. Ahhoz, hogy lelkileg-szellemileg fejlődjünk, nagy szükségünk van a többi újjászületett emberrel való közösségre, az apostoli tanításra, az imádkozásra és a rendszeres úrvacsoravételre (lásd ApCsel 2,42).

Barnabás, Isten megáldja az engedelmes szívű embert. Törekedjen személyes életszentségre! Ne nézzen hátra, ne engedje, hogy érzelmei irányítsák, a korszellem vagy más emberek véleménye vezesse! A világ nagy színpadán már belekezdtek az utolsó felvonásba. Tekintsen fel az Úrra, és várja őt! Az élő hitű keresztények várakozó keresztények. Jézus Krisztus pedig visszajön dicsőségben – az övéiért (lásd Jn 14,2–3)! Áldáskívánással:

Szőkéné Bakay Beatrix