Keresztutak

Nehéz utólag beszámolni arról, hogy milyen az a tábor, amelynek ha nem is minden mozzanatát, de a lényegét át kell most adnom neked. Nehéz úgy elmondanom, hogy te soronként haladva ne csak bekukkantani tudj – mint félig kicsomagolt ajándékdobozba – a tábor életébe. Az lenne a legjobb, ha az utolsó sor elolvasásakor magad is úgy éreznéd, hogy belekerültél a tiszadobi ládikóba. Ahhoz pedig, hogy ez megtörténjen, elsősorban nem adatokra, számokra és nevekre lesz szükség, hanem arra, hogy lásd, mi az, ami visszahoz bennünket minden esztendőben…

Tiszadobra évről évre százhúsz-százötven fő látogat el ide a Kárpát-medence kisebb-nagyobb, közelebbi-távolabbi településeiről, Erdély és a Partium, Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság különböző felekezetű gyülekezeteiből. Minden évben más-más témával készül a táborvezetőség; az idei hét bibliai alakja János apostol volt. Nemcsak őt ismerhettük meg megszólított, látó és mennydörgő emberként, a szeretet apostolaként, hanem az áhítatok során az ő szemével láthattuk Jézust is mint a világ világosságát, az élet kenyerét és a jó pásztort.

Az előadások, áhítatok, csoportos beszélgetések mellett fontos, hogy az együtt eltöltött héten a kastély értékteremtő és -közvetítő műhely legyen. A táborlakók a színész-, a zenész-, a néptáncos, a fotós, a bábos, a festő-, az agyagos csoport vagy az énekkar tagjaként feldolgozzák a hét témáját, valamint évek óta rendszeresen működik a tábori Bim-bam Rádió, és megjelenik egy újság. Színes a tábor kulturális programskálája is; az évek során járt Tiszadobon többek között a Kaláka, Völgyessy Szomor Fanni, az Exit Finnországból, Sebő Ferenc és a Gajdos zenekar.

A tiszadobi közösség mint önálló és élő gyülekezet nem csak a tábor ideje alatt működik. Nyoma és lenyomata a kastély területén, a magunkkal vitt morzsákban, emlékekben és kapcsolatokban tovább él. Évről évre egyre több fiatal házaspár tér vissza kisgyermekeivel; az évek során a tábor ideje alatt két keresztelőt és egy eljegyzést tartottunk; kiállítást rendeztünk, kopjafát állítottunk Úsz István emlékére, aki a tábor egyik megálmodója és megvalósítója volt Sztankó Gyöngyi és Laborczi Géza mellett.

Idén tizenhetedik alkalommal rendeztük meg a nemzetközi ökumenikus tábort a tiszadobi Andrássy-kastélyban. A dokumentálható események mellett minden évben történik velünk itt valami, amit nehéz szavakba önteni, az isteni jelenlét mellett pedig fölösleges, túlságosan „emberi” és görcsös próbálkozás is lenne. Ezenkívül én nem vagyok lelkész, hogy úgy tudjam megfogalmazni a lényeget, hogy közben a tisztánlátás birtokában is legyek.

Azt gondolom, hogy Tiszadob nagysága a kisebbségben van, ereje pedig az erőtlenek és magányosok egymásra találásában, olyan találkozásokban, amelyek szavak nélkül alakulnak ki bennünk egyetlen mindenható kéz alatt. Sziget ez, ahol magányt és közösséget, örömet és bánatot, változót és állandót egyszerre él meg az ember – olyan állapotban, amely talán a leginkább közelít a teljesség érzéséhez.

Laborczi Dóra