Napról napra

Isten ezt mondta: Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 1Móz 9,13 (Ef 2,13; Lk 19,41–48; Róm 9,1–8.14–16; Zsolt 59) A szivárvány szemgyönyörködtető látvány és lélekgyönyörködtető jel, mert Isten szövetségére emlékeztet. Annak a szeretetnek, békeakaratnak és kegyelemnek a jele, amellyel Isten tekint a világra. A szivárvány íve arra utal, hogy a világ Isten kezéből való, és jövője is az ő kezében van. Mi ennek az ívnek az oltalma alatt élhetünk – Isten tenyerén!

Jézus Krisztusban van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából. Ef 1,7 (Zsolt 32,1b; Róm 11,1–12; 1Krón 10,1–14) Keresztény tanításunk lényege fogalmazódik meg ebben az igében. Lehet Istent tisztelni, imádni, teremtőnek és gondviselőnek tartani, de ez mind kevés. Többet kell tudnom és hinnem Istennel kapcsolatban: azt, hogy Fiát adta értem – véresen és valóságosan. Jézus szenvedése és halála valóságos áldozat volt a kereszten, ezért az valóságos megoldása minden bűnnek, az én bűnömnek is.

Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Ef 5,10–11 (2Móz 32,26a; Lk 21,5–6.20–24; 1Krón 11,1–9) A Krisztus világosságában járó embernek még az árnyéka is gyógyít (lásd ApCsel 5,15). Milyen más lenne a világ, ha a hitetlenségnek, a nyomorúságnak és az embertelenségnek a sötét árnyai helyett Jézus világossága által átfényesített, igaz keresztény „árnyékok” járnának közöttünk! Sokunknak felragyogna a Krisztus, és megváltozna az életünk, ha a másokhoz lehajló irgalom és a segítő szeretet gyümölcsei táplálnák emberi kapcsolatainkat. Ha már ilyen felébredt életed, Krisztus ragyogásától átfényesített szíved van, áldjad érte Uradat. Őrizd ezt a fényt igeolvasással, imádsággal, Krisztusra figyeléssel, és szolgálj ezáltal sokaknak!

Ezt mondta Isten Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet. 1Kir 3,5.9 (1Jn 3,17; Jn 4,19–26; 1Krón 13,1–14) Salamon jól tudta, hogy mire van szüksége: engedelmes szívre, mert csak így tudja vezetni az országot Isten akarata szerint. Nekünk is erre van szükségünk, hiszen Ádám óta valamennyi bűnünk okozója az engedetlenség. Az engedetlenség azt jelenti, hogy az ember a maga akaratát követi, az engedelmesség pedig az Isten akaratának való engedelmességet. Ádám engedetlensége által meghaltunk, Krisztus engedelmessége által viszont üdvözülünk. Krisztus a mi engedelmességünk és életünk forrása. Akkor lesz engedelmes és örök életed, ha őt fogadod a szívedbe!

Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Zsolt 89,15 (Jn 16,8; Róm 11,13–24; 1Krón 14,1–17) Ha Isten igazságosan tenné mérlegre életünket, és a jogi szabályok vezetnék őt a velünk való bánásmódban, bizonyosan elvesznénk. Ha majd eljön az ítélet ideje, és Jézus beül királyi székébe, akkor ott már valóban csak az igazság árad, és megfellebbezhetetlenül jogos lesz kimondott szava. Milyen jó, hogy még tart a kegyelem ideje, és szeretet, hűség jár előtte! Ma még kegyelmével, szeretetével és hűségével találkozhatsz. Kérd az Urat, hogy az ő szeretete és hűsége vezessen földi utadon, és az ő kegyelme tartson meg akkor, amikor meg kell majd állnod Krisztus trónja előtt!

Jézus így szólt Bartimeushoz: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton. Mk 10,52 (1Sám 1,15; Lk 23,27–31; 1Krón 15,1–16.25–29) Jézus nélkül mi is vakok és koldusok vagyunk, mint Bartimeus. A látás csodája akkor történhet meg velünk, ha hozzá hasonlóan teljes bűnös valónkkal odafordulunk Jézushoz. És ő akkor tőlünk is azt kérdezi, mint ettől a nyomorulttól: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Mit felelhetnénk neki mást, mint ugyanazt: „Mester, hogy újra lássak.” Hogy ne legyek többé vak és hitetlen, ne legyen az életem nyomorult és értelmetlen, hanem a benned való hitre nyíljon fel a szemem. Lássam meg, hogy szenvedéseddel erőt adsz nekem, kereszthalálodért van bocsánat a bűneimre, és feltámadásod egy új élet lehetőségét nyitja meg előttem.

Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon. Zsolt 141,4 (1Kor 10,13; Zak 12,1–10; 1Krón 16,1–22) A szív az érzelem, értelem, akarat, erkölcsi élet központja, jelzi az ember legbensőbb lényét, az ember tulajdonképpeni természetét. A szív tehát az egész ember. A saját szívét mindenki jól ismeri, hogy mennyire hajlandó önfejűségre, önállóságra, az emberi akarat szerinti rossz cselekvésre. Nincs a földön más jó, csak Isten akarata. Nem lehet az embernek egyetlen jó gondolata, szava vagy cselekedete, csak ha Isten akaratára igent mond a szíve. Szeresd Istent teljes szíveddel, és akkor az ő akarata szerinti jóra fog hajolni minden gondolatod, szavad és cselekedeted!

Tamásy Tamás