Élő víz
Olvasópróba
A feszültségoldó szereknek különbözõ formája létezik. Rangos versenyek elõtt a sportolók között ki így, ki úgy próbálja meg csökkenteni a felgyülemlett feszültséget. Az egyik hírportál a 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokság (Szeged, augusztus 17–20.) közeledtével Kammerer Zoltánnal készített interjút. A riporter többek közt a következõ kérdést tette fel az akkor „még csupán” háromszoros olimpiai bajnoknak: „Van még valamilyen kabalája, szokása a megmérettetések elõtt?” Az ifjú sportoló – aki azóta már egy világbajnoki aranyérmet is magáénak mondhat – akkor így válaszolt: „Különösebb nincs. Talán annyi, hogy a versenyeket megelõzõ éjszaka a Bibliát lapozgatom és olvasgatom. Igyekszem kikapcsolni a külvilágot, és ez az olvasmány nyugtat meg a leginkább.”
Elgondolkodtattak ezek a mondatok. Vajon a neves versenyzõ csupán egy-egy erõpróba elõtt veszi-e a kezébe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmánya is? Ha az elsõ feltevés az igaz, vagyis csak „feszültségoldóként” használja, akkor ugyan miért éppen a Biblia mellett döntött?
Az újságíró efelõl nem tudakozódott, én ellenben önmagamnak bármikor bátran feltehetem a kérdést: „Csupán egy-egy megoldásra váró nehéz feladat elõtt állva veszem-e kezembe a Szentírást, vagy esetleg egyúttal mindennapos olvasmányom is…?” És ekkor el kell, hogy szégyelljem magam. Mert ha õszinte akarok lenni, bizony nem olvasom eleget az igét, pedig ott félreérthetetlenül az áll, hogy „az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intõ szava határozott, bölccsé teszi az együgyût. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bõséges.” (Zsolt 19,8–12)
Egyértelmû hát, mit kell tennem. És bár a fogadalomtételek ideje a szilveszter, én pontosan tudom, hogy nekem nem szabad addig várnom, hanem már most cselekednem kell – a magam érdekében. Ezért úgy döntök, hogy mostantól kezdve sajátomként mondom el nap mint nap a zsoltáros szavait, és szilárdan hiszem, hogy Isten segít is abban, hogy megtartsam elhatározásomat: „Teljes szívbõl kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédrõl nem feledkezem meg.” (Zsolt 119,10–16)
Gazdag Zsuzsanna