Egyházunk egy-két hete

200 évesek...

A beledi evangélikusok ünnepi istentiszteletre gyûltek össze augusztus 20-án délelõtt, hogy a közelmúltban renovált kétszáz éves templomukban ünnepeljék meg a bicentenáriumot. Ebbõl az alkalomból „többszörös szolgálatra” kérték fel Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét.

Béres Lászlónak, a gyülekezet lelkészének a beszámolója szerint Beleden már a 16. század végén mûködött evangélikus gyülekezet. Az ellenreformáció végén Vadosfához mint artikuláris helyhez tartozott. A türelmi rendelet után szervezkedni kezdtek a belediek, így 1787-ben – hetvenegy év után ismét – iskolát nyithattak. Akkoriban Mátis Mihály és Bödecs Ferenc pajtájában tartottak istentiszteleteket. 1796-ban érdekes módon az evangélikusok megkapták a katolikus templom kisebbik harangját, amelyet haranglábra helyeztek. 1804-ben viszont új harangot öntettek, amelyet az akkorra már megálmodott templomukba szántak.

Templomépítés céljára 1805-ben 176 négyszögölnyi kertet hasítottak ki a nemesség csordapásztorának az iskola mellett lévõ káposztáskertjébõl, és április 28-án el is helyezték az épület alapkövét. Így még abban az évben elkészült az egyszerû, náddal fedett, torony nélküli imaház, melyet pontosan kétszáz évvel ezelõtt, 1806. augusztus 20-án szenteltek fel. 1825-ben tornyot építettek hozzá, majd négy évvel késõbb önállósult a gyülekezet. Szomorú emlék a templom történetében, hogy 1859-ben tûzvész pusztította el a tetõszerkezetet, amelyet késõbb újjáépítettek.

Az ünnepi istentisztelet ezúttal a templomban kezdõdött, ahol az egyházkerület püspöke Jn 2,17 alapján prédikált. Hangsúlyozta, hogy eljön majd az idõ, amikor nem lesz szükség templomra, de ma még nem élhet Isten népe templom nélkül – vagy nem Isten népe többé. Templomra szükség van, mert még nem jött el Isten országa. Majd a püspök – Reményik Sándor versét idézve – kijelentette, hogy csak az a közösség emlegesse büszkén az iskoláit, amely halálosan szereti a templomát. Egyházi iskoláink elmúlt másfél évtizedes történetében ezernyi seb, nyomorúság, kérdés fakadt ebbõl. Jézus tehát nem feleslegessé, hanem fontossá teszi a templomot.

Végezetül a püspök felhívta rá a figyelmet, hogy Isten népe tud ugyan templom nélkül ünnepelni és különleges napokat szervezni, de élni és megmaradni nem tud. „Ha elmúlik ez a pompásan szervezett nap, vajon marad-e valami a tûzbõl?” – tette fel a kérdést igehirdetése végén Ittzés János.

Az istentisztelet keretében – Tompáné Balogh Mária polgármester kérésére – a püspök áldást kért az új kenyérre, majd az ünnepi közgyûlés után a népes gyülekezet kivonult a régi evangélikus iskola épülete elé, ahol Ittzés János emléktáblát avatott az 1654. és 1948. között itt szolgáló tanítók, kántortanítók emlékére. Az ünnep percei ezzel még nem értek véget: a gyülekezet tagjai és a vendégek átvonultak a parókiával szemben található Árpád-kertbe, amelynek avatásán a polgármester és a püspök is köszöntötte az együttlevõket. Az elõdök a honfoglalás ezredik évfordulójára alakították ki a falu eme kis terét, amelyet az idei ünnep tiszteletére felújították, rendbe tettek, fásítottak.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Beledi Evangélikus Egyházközség