Evangélikusok

Amit 1806-ban a mai Luther-ház helyén megnyitottak, azt még professzori iskolának nevezték, de az már ez az iskola volt: a nyíregyházi evangélikus gyülekezet középiskolája, mely a vallást, a jó erkölcsre és hazafiságra nevelést ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a hagyományok megtartását és a korszerû ismeretek átadását. A szándék egyébként nemes egyszerûséggel az volt, hogy „szeretett gyerekeinknek utat nyissunk nagyobb tökéletesedésre” – így fogalmazott az evangélikus gyülekezet presbitériumának határozata 1806. augusztus 20-án, amikor elhatározták a professzori iskola megalapítását.

Az iskolaalapításkor csak alig több mint ötven esztendõ telt el azóta, hogy Szarvasról, Csabáról, Mezõberénybõl, Orosházáról ama bátor háromszáz család megérkezett a nyíri homokra Károlyi gróf invitálására. A tót ajkú, ágostai hitvallású telepesek papot és tanítót is hoztak magukkal. Egy évvel megtelepedésük után, 1754-ben már volt iskolája az evangélikus egyházközségnek. Majd megvívták harcukat vallásukért a pápistákkal szemben, s három évtized múltán már állt a Nagytemplom. Bár az örökváltságnak még elõtte voltak, tehát eleget kellett tenniük a földesúri kötelezettségeknek, a tirpák közösség elérkezettnek látta az idõt, hogy gyermekei taníttatását magasabb szinten is biztosítsa…

A professzori iskola negyvennyolc esztendõn át eredményesen mûködött. Egyre magasabb színvonalra jutva kedvelt iskolája lett a városnak és környékének, 1861-ben pedig algimnáziumot indítottak be az evangélikus egyház keretei között a bölcsészeti és jogi képesítéssel rendelkezõ Palánszky Sámuel vezetésével.

1875-ben vették birtokba a gimnázium mai, Szent István úti telkét (melyen már akkor emeletes épület állt), helyet biztosítva az évfolyamoknak, irodáknak. Az iskola ma is álló, mûemlék épületét egyetlen esztendõ alatt húzták fel: 1887-ben készült el vele a Vojtovics– Barzó építészpáros. A következõ évet, 1888-at az elsõ érettségi vizsga teszi nevezetessé.

A telekvásárlás, majd az építkezés és a berendezés költségeit adományokból fedezték. A térség – Sárospatak és Debrecen után – legjelentõsebbnek mondott értelmiségiképzõ intézményének vezetõi 1890-ben személyes kapcsolatba léptek az akkor már Torinóban élõ Kossuth Lajossal, akinek levele ma is az iskola legféltettebb kincsei közé tartozik. Akkoriban a gimnázium egyik alapítványa vette fel Kossuth nevét. Magának az iskolának a neve 1921-ben, a város neves polihisztorának – Vietórisz József gimnáziumigazgatónak – a javaslatára lett „Nyíregyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Kossuth Lajos Fõgimnázium”.

A két világháború közti évek sok dicsõséget hoztak: híre, rangja országosan ismertté tette az intézményt – s vele együtt a várost is. Kétszáz esztendõ minden fordulatát itt persze nem idézhetjük, és az államosítást követõ évtizedek története – amikor a rangos gimnázium ipari szakképzõként is mûködött – annyira talán nem is izgalmas… Bár az mégiscsak említést érdemel, hogy – a régi diákok visszaemlékezései szerint – az iskola akkoriban is õrizte szellemiségét: az evangélikus értékrendet szavakban nem lehetett képviselni, magatartásukkal, személyes példamutatásukkal adták tehát tovább diákjaiknak az akkori tanárok.

A legutóbbi mérföldkõ minden kétséget kizáróan 1992. Az iskola ekkor került ismét az evangélikus gyülekezet tulajdonába, a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába. Az újkor elsõ igazgatója a Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola nagyszerû tanára, Bánszki István lett. Ismét a befogadó szeretet uralkodhatott el az õsi falak között, vallási és nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Ahogyan egykor Geduly Henrik püspök alakította az itteni lelkiséget, a legújabb korban Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes vállalt hasonló szerepet.

A nyolc-, hat- és négyosztályos gimnáziumi képzést folytató intézményben – a városban egyedülálló módon – öt idegen nyelvet oktatnak, és elsõk között vezették be az idegen nyelvi elõkészítõ évfolyamot. Az egyebek mellett emelt szintû informatikai oktatásban is részesítõ intézményben ismét az értelmiségképzés az elsõdleges cél, de ezzel sem összeférhetetlen a szociális érzékenység: a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban nagy számban tanulnak erdélyi, kárpátaljai fiatalok…

A 2006/2007-es tanév a megemlékezés, a kétszázadik évforduló jegyében telik majd Krúdy Gyula, Kabay János, Ratkó József vagy – hogy a ma élõk közül is említsünk valakit – Balczó András egykori alma materében. A nagyszabásúnak ígérkezõ programsort szeptember 1-jén és 2-án nyitják, mégpedig az öregdiákok világtalálkozójával. Az iskolán és az evangélikus Nagytemplomon kívül a Kossuth teret is birtokba veszik az ünneplõk: a gimnázium mai tanulói itt mutatják be Tapolczai Zoltán és Császár Zoltán erre az alkalomra írt zenés emlékjátékát „Hallom, szólít a történelem” címmel. (Ez a bemutató különös izgalommal tölti el a helyi közvéleményt, hiszen a szerzõpáros már megörökítette a „tirpák honfoglalást” is, és a Hitbõl és homokból címû zenés mû címadó dala azóta mintegy a város himnusza lett.)

Az ünnepi „tanévnyitóra” a világ minden részébõl várnak vendégeket. Az osztálytalálkozók után tudományos emlékülést, illetve konferenciát tartanak, és ekkor adják át rendeltetésének a felújított iskolai könyvtárat is. A rendezvénysorozat nyitányát szeptember végén diákfesztivál követi, az ország evangélikus középiskoláinak, valamint a Kossuth-gimnázium testvériskoláinak a részvételével. A tanév folyamán számos további rendezvénnyel ünneplik a kétszáz éves jubileumot egyházunk nyíregyházi középiskolájában.

Veszprémi Erzsébet

Regionális hozzárendelés: Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium