A hét témája

Köszönöm ifj. Fabiny Tibor és Garádi Péter hozzászólását Evangélikus Közlöny címû írásomhoz. Úgy neveltek, hogy a kritikát mindig köszönettel kell fogadni, munkánk megbecsülését jelenti.

Ami a lényeget illeti; a reflexióknak nem sok közük van cikkemhez. Fabiny Tibor ki is hangsúlyozza – amúgy sajátos, hogy egyoldalúan kijelöli vitánk keretét és szabályait –, hogy õ csak a fundamentalista kifejezésen kíván polemizálni, míg Garádi Péter feltételezi: lehet, hogy árnyékra vetõdött.

Biztos, hogy hibáztam. Nem szeretek, nem is szoktam minõsíteni. Talán a helyszûke miatt – sok téma merült fel a közlöny kapcsán –, talán a válások okozta keserûségek miatt használtam kétszer is a fundamentalista minõsítést. Elnézést érte. Helyesebb lett volna a jelzõ helyett – „fundamentalista javaslatok” – körülírni a kérdést, és mondjuk „látszólag egyházépítõ, valójában álszent javaslatokról” írni. Ahol pedig alanyként – fundamentalisták – használtam a fogalmat, ott „merev, szélsõséges álláspontot képviselõket” említeni. Az adott kontextusban ezt akartam kifejezni. Soha sem szerencsés a címkézés.

Innentõl kezdve a történet már csak a hozzászólásokról és a hozzászólókról szól. Tisztelem felügyelõ testvéreimet, sajnálom, hogy a válás témája – végül is errõl van szó – ismét ilyen szerencsétlenül került elõ. De hát, ahogy írtam, évekkel ezelõtt mindenki kitért a további érdemi vita elõl. Bizony nem vagyunk egy véleményen. Fabiny Tibor a bûnrõl értekezik, Garádi Péter bibliai igéket idéz összefüggésükbõl kiragadva, engem pedig az érdekel az ügyben, hogy miként lehetne segíteni – házasságterápiával, családterápiával, jobb ifjúsági munkával – annak érdekében, hogy kevesebb legyen a nyomorúság, a válás. Mert továbbra is úgy vélem, hogy nem a válás a bûn, hanem a bûnök vezetnek váláshoz, ezek ellen kell tenni. Szerény lehetõségeimmel nem hagytam, és remélem, utódaim sem fogják hagyni, hogy önmaguk által kijelölt ítészek elváltakat, köztük elvált lelkészeket az egyházban szankcionálni, akárcsak stigmatizálni próbáljanak. Döntse el az olvasó, ki illethetõ a „túlbuzgó” jelzõvel.

Teljes béketûrésem ellenére megjegyzem, van egy vitakultúra-minimum. Nem adunk a másik szájába olyasmit, amit nem mondott, és talán Rákosira mégsem kellett volna hivatkozni. A viszontválasz illendõ terjedelmét nem kívánom meghaladni, de eleget fogok tenni Fabiny Tibor kérésének, és önálló cikkben megírom véleményemet „a fundamentalizmus és egyházunk” témakörben.

Garádi Péter írásában csak az evangélizátorok említése érint rosszul. Nincs módjuk védekezni a szövegkörnyezet no meg a szemlélet ellen. Balikó Zoltán, Csepregi Béla, Gyõri János nagy hatással voltak rám, õk is ismertek, segítettek engem. Törvény és evangélium dialektikájában az evangélium szólt erõteljesen szolgálatukban. Ezért is kérem, hagyjuk õket. Nem hiszem, hogy velük kapcsolatban bárkiben a fundamentalizmus valaha felmerült volna. Alcsútot nem szerencsés Fóttal és Gyenesdiással együtt említeni, ha vállaljuk is ott konferenciázó testvéreinket.

Az elmúlt húsz évben több száz cikket írtam az EvÉletbe. Így hát, vélem, az olvasók – akár kedvelik írásaimat, akár nem – eléggé ismerik gondolkodásomat. Ez persze nem mentesít a konkrét hibák elismerésétõl – meg is tettem ezt –, de megkönnyíti a reflexiókat.

Frenkl Róbert