Élő víz

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgõ mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen szolgájának tetteirõl, a Messiás csodá- latos gyógyításairól, betegség feletti gyõzelmérõl adnak hírt. Õbenne teljesedett be a prófécia: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem!” (lásd Mt 12,18–20) Benne s általa nyilatkozott meg („Effata”) Isten a pogányok felé is, s mi ezért mondhatjuk: „Te vagy, Uram, bizodalmam, hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha!” (Zsolt 71,5b.1; LK) Az Úr Jézusban „jön Isten… (…) Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. (…) …és ujjong a néma nyelve.” (Ézs 35,4–6) Ismeretlen emberek egy dadogó süketet vittek Jézushoz; négyszemközt gyógyította meg õt egy pogányok lakta vidéken. Ezek elhíresztelték: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélõvé.” (Mk 7,37) S még ennél nagyobb csodára is képes: az õt kergetõ Sault a pogányok apostolává teszi, és Pál megtérítésének eszközéül egy laikust – Anániást – is felhasznál az Úr Jézus. A damaszkuszi úton történt ez a száznyolcvan fokos fordulat Saul életében, itt mutatkozott be neki a nádszálat gyógyító és a mécses lángját felszító Úr: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” S a gyógyítás után: „…választott eszközöm õ, hogy elvigye nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.” (ApCsel 9,5.15) A két vak és a megszállott néma is megtapasztalhatta: „…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) És mi átélhettük-e már hittel az áldott Orvos érintését (olvasd: Mt 9,27–34)?! Saját testvérei lázadtak fel irigységbõl az Úr szolgája, Mózes ellen, aki az esztelenül vétkezõ Mirjámért így kiáltott: „…Istenem, gyógyítsd meg õt!” (4Móz 12,13) Kishitûségük miatt a tanítványok nem tudták meggyógyítani a holdkóros fiút. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult…” (Mt 17,18) Betegség idején (is) a közbenjáró imádság gyógyító erejét ajánlja „az Úr Jézus Krisztusnak szolgája”, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 1,1; 5,16)! Mi is el tudjuk-e mondani Luther vallomását? „Volt idõ, midõn ilyenkor azt hittem volna, hogy Isten elhagyott. Ma már azonban a betegség éppen olyan kedves nekem, mint az egészség. Mivel Isten kegyelmes Atyám, mindez kedves és drága nekem.” Íme, heti igénk ellenpéldája: Keresztelõ gyilkosa, a „róka” Heródes szeme láttára semmilyen csodát nem tett Jézus, sõt (!) „semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Az Ószövetség evangélistája a felséges Isten könyörülõ szeretetét, békességét hirdeti minden alázatos lelkû és megtört szívû, kegyelmet nyert gyermekének: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem õt. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom õt!” (Ézs 57,18–19) Mivel megrepedt, füstölgõ életem mégis megújítod s meg is igazítod, „sorsomat hittel rád bízom, / Hû gyógyítóm, / Erõm gyengeségemben”! (EÉ 376,5) S így kezdhetek új tanévet, egyházi munkaévet a te nevedben, Jézusom!

Garai András