Cantate

Istentisztelet és éneklés 1.

E heti cikkünk az istentiszteleti énekválasztás rejtelmeibe vezet be minket annak az egyházzenésznek a tollából, akinek énekjavaslatait – az istentiszteleti igerend mellett – hetilapunk évek óta közli, és aki diszszertációját is e témából írta. (E. Zs.)

Az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv 10. fejezetében egészében is megtalálhatjuk az év valamennyi ünnepére elkészített énekjavaslatot. Lássuk, mi a célja a heti énekrendnek!

Az énekjavaslat egymás mellett szereplő két éneke nem azonos feladatot hivatott betölteni: az első énekszám javaslat arra, hogy mi legyen az istentisztelet „főéneke”, a második pedig mindig az előttünk álló hét alkalmaira kínál az egyházi év időszakához illő éneket. Az egyik az „ünnep éneke”, a másik a „hét éneke” nevet viselheti.

Az „ünnep éneke” a vasárnap jellegéhez igazodik. Az igeolvasási rend (elsősorban az úgynevezett óegyházi perikópa), az ünnepre rendelt „rövid imádság” (a kollekta) és az istentisztelet elején felhangzó zsoltár (az introitus) jól körülhatárolják az adott ünnep legfontosabb gondolatait, belehelyezik azt az egyházi év egészébe. Ezek alapján határoztuk meg az első javasolt éneket, az „ünnep énekét”.

A másik ének kiválasztásakor a bibliaolvasó Útmutató heti igéje volt az irányadó. Természetesen az Útmutató is követi az egyházi év ünnepeinek folyamatát, ezért a két választott ének legtöbbször igen közel áll egymáshoz, indokolt esetben a használatban egymást helyettesíthetik. Figyelemmel voltunk arra, hogy a választás tükrözze énekeskönyvünk gazdagságát: a német korálok mellett jelentős szerephez jussanak a magyar eredetű énekek is.

A javaslatban elsőként szereplő ének, mint láttuk, az istentisztelet központi éneke lehet, amely a két igeolvasás között (mai gyakorlatunk szerint a hitvallás után) zendül fel. Jelentőségét kiemeli, ha igényes orgona-előjáték készít fel éneklésére; megszólaltatásába alkalmanként más hangszeresek vagy énekkar is bekapcsolódhatnak. Az előre rögzített énekrendnek éppen ez az egyik nagy előnye: a muzsikusok kellő időben kezdhetik felkészülésüket. Az énekrend évről évre ismétlődik, így fokozatosan kialakulhat az orgonista és a kórus számára egy olyan alaprepertoár, amelynek darabjait köny-nyen meg tudják szólaltatni.

Az ismétlődésnek nagy jelentősége van a gyülekezet egészére nézve is. Így remélhetjük, hogy a választott énekek mintegy „hozzánőve” ünnepükhöz, évek múltán képesek lesznek felidézni egy-egy ünnep összetett gondolatvilágát. (Itt jegyezzük meg, hogy az aktuális igehirdetés gondolataihoz kapcsolódó ének mai agendánk és énekeskönyvünk szerint is az igehirdetést követő ének kellene, hogy legyen. Ehelyett legtöbbször csak a Jézus, a te beszédedet énekeljük. Pedig milyen áldott lehetőséget szalasztunk el így!)

Ha a javaslat második énekét is alkalmazni szeretnénk az istentiszteleten, énekelhetjük kezdő- vagy záróénekként. A „hét éneke” elsősorban mégis a hétközi bibliaórák és más alkalmak alapéneke, amelyet jól használhatunk az iskolai áhítatokon és – mivel általában dallamuk elég egyszerű – a gyermekmunkában is.

Az énekrendben nem kaphatott helyet valamennyi fontos és értékes énekünk. Hála Istennek, az evangélikus énekkincs jóval gazdagabb. De liturgiánk számos alkalmat ad még a gyülekezeti éneklésre. Az énekrend használata mellett is fontos feladat marad tehát a körültekintő énekválasztás, amely kihasználja énekeskönyvünk gazdagságát. Mégis, egyszerű számolással megállapíthatjuk, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol következetesen használják az énekrendet – és szükség esetén meg is tanítják a benne szereplő énekeket –, körülbelül százhúsz ének általánosan ismert lesz néhány év alatt. Ehhez hozzáadhatunk még vagy harminc dallamot (gondoljunk például a nagyünnepi ismert énekekre), amelyek természetüknél fogva népszerűek: így egy átlagos gyülekezetben már legalább százötven ismert dallam lesz, ami – ha nem is öleli fel az énekeskönyv egészét – biztos bázisa lehet a gyülekezeti éneklésnek.

Bence Gábor