Cantate

Istentisztelet és éneklés 1.

E heti cikkünk az istentiszteleti énekválasztás rejtelmeibe vezet be minket annak az egyházzenésznek a tollából, akinek énekjavaslatait – az istentiszteleti igerend mellett – hetilapunk évek óta közli, és aki diszszertációját is e témából írta. (E. Zs.)

Az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv 10. fejezetében egészében is megtalálhatjuk az év valamennyi ünnepére elkészített énekjavaslatot. Lássuk, mi a célja a heti énekrendnek!

Az énekjavaslat egymás mellett szereplõ két éneke nem azonos feladatot hivatott betölteni: az elsõ énekszám javaslat arra, hogy mi legyen az istentisztelet „fõéneke”, a második pedig mindig az elõttünk álló hét alkalmaira kínál az egyházi év idõszakához illõ éneket. Az egyik az „ünnep éneke”, a másik a „hét éneke” nevet viselheti.

Az „ünnep éneke” a vasárnap jellegéhez igazodik. Az igeolvasási rend (elsõsorban az úgynevezett óegyházi perikópa), az ünnepre rendelt „rövid imádság” (a kollekta) és az istentisztelet elején felhangzó zsoltár (az introitus) jól körülhatárolják az adott ünnep legfontosabb gondolatait, belehelyezik azt az egyházi év egészébe. Ezek alapján határoztuk meg az elsõ javasolt éneket, az „ünnep énekét”.

A másik ének kiválasztásakor a bibliaolvasó Útmutató heti igéje volt az irányadó. Természetesen az Útmutató is követi az egyházi év ünnepeinek folyamatát, ezért a két választott ének legtöbbször igen közel áll egymáshoz, indokolt esetben a használatban egymást helyettesíthetik. Figyelemmel voltunk arra, hogy a választás tükrözze énekeskönyvünk gazdagságát: a német korálok mellett jelentõs szerephez jussanak a magyar eredetû énekek is.

A javaslatban elsõként szereplõ ének, mint láttuk, az istentisztelet központi éneke lehet, amely a két igeolvasás között (mai gyakorlatunk szerint a hitvallás után) zendül fel. Jelentõségét kiemeli, ha igényes orgona-elõjáték készít fel éneklésére; megszólaltatásába alkalmanként más hangszeresek vagy énekkar is bekapcsolódhatnak. Az elõre rögzített énekrendnek éppen ez az egyik nagy elõnye: a muzsikusok kellõ idõben kezdhetik felkészülésüket. Az énekrend évrõl évre ismétlõdik, így fokozatosan kialakulhat az orgonista és a kórus számára egy olyan alaprepertoár, amelynek darabjait köny-nyen meg tudják szólaltatni.

Az ismétlõdésnek nagy jelentõsége van a gyülekezet egészére nézve is. Így remélhetjük, hogy a választott énekek mintegy „hozzánõve” ünnepükhöz, évek múltán képesek lesznek felidézni egy-egy ünnep összetett gondolatvilágát. (Itt jegyezzük meg, hogy az aktuális igehirdetés gondolataihoz kapcsolódó ének mai agendánk és énekeskönyvünk szerint is az igehirdetést követõ ének kellene, hogy legyen. Ehelyett legtöbbször csak a Jézus, a te beszédedet énekeljük. Pedig milyen áldott lehetõséget szalasztunk el így!)

Ha a javaslat második énekét is alkalmazni szeretnénk az istentiszteleten, énekelhetjük kezdõ- vagy záróénekként. A „hét éneke” elsõsorban mégis a hétközi bibliaórák és más alkalmak alapéneke, amelyet jól használhatunk az iskolai áhítatokon és – mivel általában dallamuk elég egyszerû – a gyermekmunkában is.

Az énekrendben nem kaphatott helyet valamennyi fontos és értékes énekünk. Hála Istennek, az evangélikus énekkincs jóval gazdagabb. De liturgiánk számos alkalmat ad még a gyülekezeti éneklésre. Az énekrend használata mellett is fontos feladat marad tehát a körültekintõ énekválasztás, amely kihasználja énekeskönyvünk gazdagságát. Mégis, egyszerû számolással megállapíthatjuk, hogy azokban a gyülekezetekben, ahol következetesen használják az énekrendet – és szükség esetén meg is tanítják a benne szereplõ énekeket –, körülbelül százhúsz ének általánosan ismert lesz néhány év alatt. Ehhez hozzáadhatunk még vagy harminc dallamot (gondoljunk például a nagyünnepi ismert énekekre), amelyek természetüknél fogva népszerûek: így egy átlagos gyülekezetben már legalább százötven ismert dallam lesz, ami – ha nem is öleli fel az énekeskönyv egészét – biztos bázisa lehet a gyülekezeti éneklésnek.

Bence Gábor