Egyházunk egy-két hete
Épületszint-szentelés – egyenes adásban
Az új kápolnában tartott istentiszteleten Ittzés János püspök Ézs 42,3 alapján prédikált. Elmondta, hogy a Jézus köré szerveződő, szolgáló közösségben otthona van az embernek. A diakóniai munkában a legfőbb hatalom nem a pénzé, hanem Jézusé. Ugyanakkor ma sokan azon fáradoznak, hogy elűzzék Jézust, mert nem illik ebbe a világba. Őt, aki a megrepedt nádat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki. A megrepedt nád már nem erős, és nem tud hajladozni az „aktuális szélben”. A füstölgő mécses azokat jelképezi, akiket mások „leírtak”, akik másoknak terhet jelentenek, de akik Jézusban mégis kegyelmet nyertek. „Mert az ő szívében nem pattan el a nádszál, és nem alszik ki a mécses. Ő megőrzi, megtartja a benne bízókat” – zárta igehirdetését a püspök.
Mihácsi Lajos, a nyugdíjasház igazgató lelkésze az istentisztelet utáni beszámolójában megköszönte azon lakók türelmét, akiknek a feje fölött folytak a munkálatok. Összesen negyvenöt lakóegysége lett az intézménynek, amelyben ötvenen találtak otthonra. Mihácsi Lajos hozzátette, hogy nagyon jó közösség él a nyugdíjasházban. Az istentiszteletekre házon kívülieket is várnak.
Merész álmuk még – fejtette ki az igazgató lelkész –, hogy valamikor a kápolnában egy hagyományos sípos orgona is megszólaljon majd. Gondoltak azokra is, akik a házba beköltözve nélkülözik a harang szavát. Mihácsi Lajos kérte a jelenlévőket, hogy aki tud eladó vagy használaton kívüli harangról, szóljon, mert náluk az is otthonra lelhetne – a megszépült parkban egy haranglábon. Végül az igazgató lelkész elmondta, hogy új konyhájukat vállalkozó üzemelteti, így naponta kétféle ételsorból választhatnak a lakók.
Országunkban jelenleg a megszorítások időszakát éljük; igaz ez a szociális ellátás területén is. Bizonytalanságban még tervezni is nehéz, de ők az Úrban bízó szívvel néznek előre, nyugdíjasházuk közeli és távoli jövőjére.
–menyes–
Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség