Egyházunk egy-két hete

Az anyakönyvek tanúsága szerint Magyargencs – eredeti nevén Egyházasgencs – lakossága a reformáció kezdetét követően hamarosan lutheri hitre tért. A Veszprém megye északkeleti csücskében fekvő kis falu lakói a 17. században gyakorlatilag mind evangélikusok voltak. Egy 1695. november 2-án tartott egyházlátogatás 319 evangélikusról számol be, akiknek templomuk van a falu közepén. 1732-től Celldömölkre, az artikuláris helyre jártak istentiszteletre egészen 1781-ig, a türelmi rendelet meghozataláig, amikor is a marcalgergelyi gyülekezethez kapcsolódtak egy rövid időre. Végül Kemeneshőgyészben építették fel a helyi gyülekezettel közös templomukat 1787-ben. Ettől kezdve közös volt a két település lelkésze is. Az 1839-ben épített gencsi iskola helyett 1927-ben új iskolaépületeket emeltek két tanteremmel, imaházzal és két tanítólakással. Ez az imaház lett a tulajdonképpeni magyargencsi templom. Az épület felújításáért adtak hálát a hívek szeptember 2-án, szombaton délelőtt.

Az igényesen renovált templomban tartott ünnepi istentiszteleten – amelynek liturgiájában Ördög Endre esperes is részt vett – Ittzés János püspök 1Pt 2,4–5 alapján hirdette Isten igéjét. Elmondta, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a gyülekezetek tagjai részéről igénytelenséget lehetett tapasztalni az egyházzal kapcsolatban; sokszor ő maga is hallott olyan megjegyzéseket, hogy az egyháznak, sőt a lelkésznek a gyengébb minőségű építőanyag is jó. Ezért a felújítás után, néhány évvel később sok helyütt újra kellett kezdeni a munkálatokat. Mostanában azonban változás tapasztalható, ma már egyre többen mondják: Istennek csak a legjobbat, a legtökéletesebbet lehet adni. Sok épületünk – köztük a magyargencsi imaház is – ennek szellemében újult meg. Mindez újabb kérdéskört vet fel: Isten nem lakik házban. Ő nem egy házban, hanem az egyházban szeretne otthon lenni. „Vajon otthon érzi-e magát közöttünk Isten?” – tette fel a kérdést Ittzés János. Végül a püspök arra kérte az ünneplő gyülekezet tagjait, hogy szívükben, életükben, otthonukban adjanak hajlékot Jézusnak.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen Szabó Ferenc, a gyülekezet helyettes lelkésze ismertette a felújítás történetét. Elmondta, hogy az előkészületek már 2004-ben elkezdődtek Schermann Gábor korábban ott szolgáló lelkész vezetésével. A gyülekezet nyolcmillió forintot kapott az ingatlan-kárpótlási pályázat eredményeként. A helybéli evangélikusok közel negyedmillió forintos adományát az egyházkerület is kiegészítette háromszázezer forinttal, és ugyanennyi támogatást nyújtott a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye is. Így a templomfűtést is sikerült elkészíteniük.

Az ünnepi közgyűlést a köszöntők sora, valamint Süle Gyuláné szavalata tette még felejthetetlenebbé, aki saját – A harang szavára című – versét adta elő.

M. Gy.