Napról napra

Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsolt 13,6b (Jn 6,11; Lk 10,25–37; 1Jn 4,7–12; Zsolt 37,21–40) „Énekelj, mert az ének víg dolog! Énekelj, mert az ének jó dolog! Énekelj, mert az énekben szív dobog!” – hallhatjuk Bárdos Lajos egyik kórusművében. Aki képes önfeledten énekelni, az teljes szívéből képes szeretni. Istent pedig csak teljes szívből érdemes szeretni.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsolt 23,4 (2Kor 4,8; 5Móz 15,1–11; 2Krón 1,18–2,17) Hogyan is vigasztalhat meg egy vessző vagy egy bot, amikor ezek az eszközök leginkább félelmet keltenek bennünk? A jó pásztor értünk használja ezeket a félelmetes szerszámokat. Minket őriz meg általuk.

A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké. Jel 11,15 (Zsolt 138,8b; Ám 5,4–15; 2Krón 3,1–17) Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mit is jelent a szó: örökké. De abban biztosak lehetünk, hogy ha Krisztussal vagyunk örökké, akkor a legjobb kezekben vagyunk.

A sokaságból sokan hittek Jézusban, és ezt mondták: „A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?” Jn 7,31 (Zsolt 100,3a; 5Móz 24,17–22; 2Krón 5,1–14) Ez a kérdés a már nyiladozó szemű emberek kérdése. De még nem a teljesen kinyílt szeműeké. Sajnos gyakran mi sem jutunk ennél tovább: sokszor csodás jeleket várunk, és nem vesszük észre, hogy az élet egészen apró mozzanataiban is jelen van Krisztus.

Az angyal ezt mondta Máriának: „A fiad uralkodni fog a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Lk 1,33 (1Móz 35,15; ApCsel 4,32–37; 2Krón 6,1–21) Próbálom beleképzelni magam Mária helyzetébe: vajon milyen érzés lehetett megtudni, hogy a Megváltót hordja a szíve alatt? Nem nehezedett rá vajon a felelősség nyomasztó súlya? Akárhogy is érezte magát, mégis tudott számunkra is példaértékűen reagálni: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38)

Aki az Urat féli, annak erős oltalma van. Péld 14,26 (Ef 1,17–20; Mt 26,47–50/55–56/; 2Krón 6,22–42) Képzeljünk el egy olyan házat, amelyben nincs kötőanyag. Hiába építkeztünk nagyon masszív anyagokból, ha semmi sem tartja össze őket. Isten jelenléte is ilyen kötőanyag az életünkben: csak a benne való bizalom révén érezhetjük magunkat teljes biztonságban.

Pál írja: Akik tekintélyeseknek számítanak, hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét. Gal 2,6 (Dán 9,14b; Júd 1–2/20–25/; 2Krón 7,1–10) Milyen ismerős probléma ez a számunkra is! Vannak egyenlők és egyenlőbbek – ahogy tréfásan szokás megjegyezni. Jó tudni, hogy ha a földi világban ettől a beidegződéstől nem szabadulhatunk is, Isten szemében mindnyájan egyenlők vagyunk.

Szűcs Petra