Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 8.

Fontos állomáshoz érkeztünk énekeskönyvünk bemutatásában: a Luther utáni egyik legjelentősebb énekköltő, Paul Gerhardt munkásságával ismerkedünk meg. Most Gerhardt életéről olvashatunk, a jövő héten pedig énekeit vesszük számba. (E. Zs.)

„Az Úrra bízzad dolgod, / S könnyebbül a teher. / Sok baj között is boldog, / Aki nem csügged el. / Minek a gond, a bánat, / Mit gyötröd lelkedet? / Az Istent kérd, imádjad, / S megnyered ügyedet.” (EÉ 342,2)

Bár a harmincéves háború énekei kapcsán már találkoztunk nevével, érdemes külön is foglalkozni Paul Gerhardttal és munkásságával. Róla cikket írni hálás feladat. Olyan emberről kell írni ugyanis, akinek énekeivel az egyházi esztendő minden állomásán találkozunk, a neve – mai megfogalmazással élve – mégsem szerepelt soha a címlapokon. Akiről a legfrissebb német irodalom úgy fogalmaz: szülővárosában s utolsó szolgálati helyén még ma sem áll meg Intercity. Kis városok ezek, s a felületes szemlélő számára tán jelentéktelenek is.

Olyan emberről kell írni, aki egyháza csendes, szorgalmas munkatársa volt, s ha Berlinben nem alakult volna ki közte és kántora, Johann Crüger között szoros baráti és munkatársi kapcsolat, verseit talán nem is ismernénk. Olyan emberről kell írni, akinek az élete csupa küzdelem volt, rengeteg nehézség és baj közt kellett megállnia a helyét emberként és lelkészként egyaránt. Ma szívesen beszélünk arról, mi minden rossz és gonosz vesz körül minket, s lassan elfelejtjük: ez sosem volt másként. Paul Gerhardt gyülekezeteiben háború, katasztrófa, éhezés, depresszió, egyéb szélsőséges élethelyzetek éppúgy jelen voltak, mint a misztika és a természettudomány konfliktusa. Paul Gerhardt mai megfogalmazásunk szerint lírikus lelkigondozó volt!

Hálás feladat róla írni, mert hatása és verseinek személyes kisugárzása az utána következő századokban sem kopott meg. Olyannyira nem, hogy német lutheránus családoknál – az iránta való tiszteletből – még egy generációval előttünk is gyakori volt a Paul Gerhardt kettős keresztnév.

Hálás feladat énekeiről írni, mert biztosan nincs olyan templomjáró egyháztag, aki ne ismerné őket, s ez nem csak határainkon belül vagy Németországban van így. Paul Gerhardt verseit számtalan nyelvre lefordították, így a világon szinte mindenütt énekli őket a lutheránus egyház. Az egyházzenei irodalomban nagyszámú mű szövegi alapja Gerhardt verse – elég itt csak J. S. Bach műveire gondolnunk.

Paul Gerhardt 1607-ben született; életéről kevés adat maradt fenn. Szülővárosa, Gräfenhainichen, egy Halle környéki kisváros, melyet a háborúk és tűzvészek szinte teljesen megsemmisítettek. Szüleit korán elvesztette, s Grimmába került iskolába, ahol szigorú lutheránus neveltetésben részesült. „Versei elviselhetőek” – írták róla itt, ahol a középkori hagyományból átvett oktatási elveket ötvözték a Melanchthon-féle humanista elvekkel. A verselés és a zeneórák fontos szerepet játszottak abban, hogy a diákok ne csak a fejükkel, hanem a szívükkel is tanuljanak.

Paul Gerhardt 1628-ban kezdte meg teológiai tanulmányait Wittenbergben, lelkészvizsgát azonban csak 1651-ben tett. Az elhúzódó tanulmányok hátterében minden bizonnyal a harmincéves háború állt. Első lelkészi állása Mittenwaldéban volt, egy kétszázötven lelkes településen. Paul Gerhardt külső-belső gyülekezetépítésbe kezdett. Itt születtek olyan fontos versei, mint az Ím, jászlad mellett térdelek; Hagyd az örök Istenre; Ó, Krisztus-fő, sok sebbel. Ez utóbbi megírására az oltáron látható Veronika kendője-ábrázolás ihlette.

Családot alapított, és 1657-ben Berlinbe költözött. Itt kellett eltemetnie három gyermekét és feleségét. A hitviták miatt távozni kényszerült, de az itt eltöltött évek alatt születtek verseihez az első dallamok, Crüger s az őt követő Georg Ebeling kántor jóvoltából. Élete utolsó szakaszában megromlott egészségi állapota ellenére lelkészi állást vállalt Lübbenben.

Paul Gerhardt a sok megpróbáltatás ellenére is mindvégig megmaradt hitében, és bízott Istenében. Verseiben egyszerre énekelt, prédikált és imádkozott.

W. Kinczler Zsuzsanna