Egyházunk egy-két hete

Az elmúlt vasárnap az ózdi egyházközség gyülekezeti termébe lépve egy tortán akadt meg a szemem, amelyen a 104-es számot pillantottam meg. Mire asszociál ilyenkor az ember? Valaki 104 éves. Nem tévedtem, ez így igaz, hiszen idén 104 éves az ózdi gyülekezet temploma, amelyet 1902-ben szenteltek fel. A zsoltáros szerint az ember életkora hetven-nyolcvan év, melynek nagy része hiábavalóság. Aki századik esztendeje felé halad, azt mindig izgalommal kísérik szerettei, azt kívánva, hogy csak érje meg ezt a szép ünnepet… Sajnos néhány olyan testvéremet kellett már eltemetnem, aki egy-két év híján majdnem betöltötte ezt a kort.

Nos, a „temetéshez” közeli állapotban volt a közelmúltban az ózdi gyülekezet temploma is. 2002-ben egy súlyos „betegség” támadta meg, a templom szinte az összedőlés határára került. Volt már a gyülekezetnek korábban is nehéz időszaka, de ennyire kilátástalannak az eltelt száz év alatt talán soha nem tűnt a jövő. Néhány évvel ezelőtt sokan úgy gondolták, a templom sorsa megpecsételődött: magától össze fog dőlni, esetleg le kell dózerolni, s talán plázát kell építeni a helyén.

A templom története jól mutatja nemcsak a gyülekezet, hanem a város történetét is. Száz éve az itt élők nem tudták elképzelni az életüket Isten nélkül. Aztán jöttek az ateizmus és a szocializmus új „templomai”, az olvasztókemencék, melyekben nemcsak a vasércből olvadt ki a vas, hanem ezrek szívéből is kiolvadt az istenfélelem. Másfél évtizede aztán ezek is összedőltek; jött a munkanélküliség és a kilátástalanság. Jöttek sorra a hamis istenek hamis megoldásokat kínálva.

Az ózdi evangélikus gyülekezet közössége azonban a templom oltárképén értük imádkozó Jézusra tekintett, és más jövőt látott… Négy esztendő múltán, szeptember 17-én újra megkondultak a harangok, zsúfolásig megtelt a templom, gyermeket kereszteltek, a gyülekezet tagjai pedig hosszú sorokban járultak a hálaadás poharához, hogy vendégek legyenek az Úr szent asztalánál – bizonyságot téve arról, hogy az ózdi gyülekezet él.

A teljes belső felújításon és állagmegóvó renováláson átesett templom újraszentelésének ünnepi alkalmán Fabiny Tamás püspök a 84. zsoltár 2. és azt követő versei alapján hirdette Isten igéjét. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura!” Nemcsak a zsoltáros, hanem a mai zarándok gyülekezet hálaadó szavai is így szóltak, mert Isten új jövőt adott a gyülekezetnek.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen a gyülekezet felügyelőnője, Németh Mária köszönte meg a hívek áldozatkész szeretetét és munkáját. Köszöntők hangzottak az egyházmegye esperesének és felügyelőjének, valamint a történelmi egyházak képviselőinek a részéről. Meghatott szavakkal szólt a hívekhez a gyülekezet egykori lelkésze, Pintér Károly is.

Tóth Melinda lelkésznő megköszönte az országos egyháznak és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az anyagi támogatását, a hívek áldozatos szeretetét és mindazok munkáját, akik nélkül nem kerülhetett volna sor az ünnepre. Mindezt abban a reményben, hogy hamarosan ismét sokakat vendégül láthat a gyülekezet – a felújítás alatt lévő orgona szentelésén.

Sándor Frigyes

Regionális hozzárendelés: Ózd–Putnoki Társult Evangélikus Egyházközség