A hét témája
Prológus
Tisztelt Szerkesztőség! Külföldi tartózkodásom miatt az Evangélikus Élet szeptember 3-i számát alaposabban csak az elektronikus változatban tudtam tanulmányozni. Meg kell állapítanom, hogy Stigma című írásomra (s Garádi Péter tőlem függetlenül írt hasonló kérdésfelvetésére) adott válaszában Frenkl Róbertnek sikerült a gyanútlan olvasó előtt a helyzetet úgy beállítania, hogy a cikkírók (mármint Garádi Péter és én) mint „önmaguk által kijelölt ítészek elváltakat, köztük elvált lelkészeket az egyházban szankcionálni,… stigmatizálni próbálnak”.
Ezúton a leghatározottabban tiltakoznom kell cikkem (s bár Garádi Pétert nem kérdeztem meg, talán írhatom: cikkeink) ilyen hamis beállítása, manipulatív eltorzítása miatt! Alkalmas ugyanis ez a hangulatkeltő beállítás arra, hogy az olvasó minket ítélkező farizeusoknak gondoljon, Frenkl Róbertet pedig másokon – egyedüliként – segíteni akaró testvérnek lásson.
Ma, a tragikusan sok házassági kudarc és zsákutcába futott lelkészházasság korszakában olcsó fogás ilyen húrokat pengetni. Nemhogy elváltakat nem bélyegeztünk meg, de még a válásról sem írtunk! Dehogy is akartuk az egykori vitát feleleveníteni! Reuss András e lap hasábjain egyszer már emlékeztetett arra, hogy egy állítás helytelenítése: „a válás nem bűn, hanem kudarc”, nem jelenti, hogy ezzel azt deklarálnánk, hogy a „válás bűn”.
Valóban a bűnök vezetnek a váláshoz, mint Frenkl Róbert is írja, de a válással a bűnök nem tűnnek el! Vagy szerinte igen? A bűn mélységes valóságáról, szövevényéről, stigmájáról és a stigmától való egyedüli szabadulásról, a kereszt destigmatizáló erejéről szólt a cikkem.
Ha a kérdést Frenkl Róbert mégis szóba hozta, el kell mondani, hogy nem csak ő kíván a bajbajutottakon segíteni. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy pár éve éppen belmissziói egyesületünk szervezett Gyógyulást a házasságnak! címen csendesnapot, amely persze önmagában csipetnyi ír a tenger betegséggel szemben. Jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodom, s a gyülekezet, ahol vasárnap voltam, hetente tart lelkigondozói alkalmat elváltak és családtagjaik számára képzett szakemberek vezetésével (DivorceCare-nek nevezik, az interneten utána lehet nézni).
Cikkem tehát arról szólt, hogy emberileg csak úgy tudunk destigmatizálni, hogy másokat stigmatizálunk. Nevezetesen a fundamentalista stigmát ragasztjuk a másikra. Ezért kértem, s hadd legyen annyi szabadságom, hogy erről és most csak erről kívánjak disputálni! Hagyjuk azt, hogy ki hány cikket írt, és hogy melyikünk szép vagy okos, s próbáljunk tárgyilagosan a kérdésről beszélni.
Köszönettel,
ifj. Fabiny Tibor