A hét témája

Először: olyan, mint fundamentalizmus, ha a szó szerinti értelmezését vizsgáljuk, csak pozitív lehet minden vallás követői számára, hiszen egyfajta visszatérés az eredeti kinyilatkoztatásokhoz, az Igéhez! Ám sajnos itt a magyarázatok, érvelések sántítanak, hiszen az Örökkévaló a kizárólagos hitet őbenne, a szeretetet s a kettőből értelemszerűen következtethető emberi segítséget, adakozást parancsolta! A fentieket nem kell értelmeznünk, hiszen tudjuk, miről van szó! A negatív értelemben vett fundamentalisták azok, akik tulajdonképpen Isten Igéjét megújítani, kizárólagosan „szektásítani”, torzítani igyekszenek! Természetesen „a gyökerekhez való visszatérést hirdetik”. Ezzel be is csapják sajnos az egyszerű, tudatlan hívőket!

Elsősorban az úgynevezett „vahabiták” a „negatív fundamentalisták”, akik végső soron újítók, szektások! A vahabita szekta alapítójának Mohamed Abdul Vahabot tekinthetjük, bár személyesen inkább az iszlám „megtisztítása” volt a célja, de erőteljes törökellenesség fedezhető fel munkáiban. Viszont bizonyított az a tény, hogy ő az angol titkosszolgálat embereinek dolgozott, előkészítendő egy angol behatolást a britek számára fontos „hátországba”. Mindezek a történelmi események nagyjából 1740-től 1820-ig tartottak. (Később is voltak felkelések stb., de az ideológiai alapokat ebben a korszakban rakták le.)

Fundamentalistának tekinthető minden olyan muszlim, aki ideológiai alapot ad háborúknak, terrorcselekményeknek, illetve akik más vallásúak lelki-fizikai megsemmisítésére hívnak fel vagy azt támogatják.

Ugyanolyan megítélés alá esik számunkra az is, aki akár csak elméletileg ért egyet a fentiekkel! Vagy nem a párbeszédre törekszik! Ugyanis az iszlám korai szakaszában szerződéseket kötöttek más államokkal, törzsekkel s az úgynevezett „könyv népeinek” képviselőivel. Ezeket a szerződéseket be is tartották!

Bolek Zoltán